Balogh Máté, Sándor László és Tornyai Péter immár hagyományszerűen év elején megrendezésre kerülő szerzői estjének középpontjában az irodalom áll, előadói apparátus tekintetében pedig a zongora, az énekhang és az elektronika. Ahogyan próza és költészet között sem minden esetben könnyű a határvonalat meghúzni, ugyanúgy nehéz a megzenésítés, feldolgozás, szabad továbbgondolás, zenei reflexió fogalmak elkülönítése. Amikor egy zenei folyamat példának okáért egy verset szavaló színész hanglejtéseit imitálja, az eredmény magától értetődően hasonlítani fog ahhoz, amikor egy dallamvonal a természet hangjaival teszi ugyanezt. A vers ugyanannyi hangulatot képes közvetíteni, amennyi akkord rakható ki a 12 tagú hangrendszerből kiválasztott 8 tetszőleges hangból, az elektronikus zene árnyalatgazdagsága pedig a végtelenhez közelít, akárcsak a költészeté.

Balogh Máté elhangzó művei egyazon tőről fakadnak. A Blake's Tygers című, négy tételből álló dalcsokor az angol költő alighanem leghíresebb, Tigris című versének négy prózai előadásán alapul. A dalok négy angol anyanyelvű színész nagyon különböző dallamvezetésű, deklamációjú és tónusú interpretációját imitálják. A 4x1 Chanson című ciklus nagyon hasonló módon készült, Pierre Louÿs francia költő Bilitis című versét véve alapul. A Miközben 1969, 2018 és 2022 című zenés színpadi mű Bertók László interjúját zenésíti meg, melyben a nemrég elhunyt pécsi költő Miközben című, lokálpatrióta versének keletkezési körülményeiről mesél. 1969 a vers keletkezésére, 2018 az interjúra, 2022 pedig a zenemű elkészültére utal. A recitált és énekelt szövegek kellően differenciált kísérete érdekében a zongora mellett alternatív hangszereket is alkalmaz a szerző: melodikát, kéziharangokat, zenélő dobozt, dobokat és triangulumot.

Sándor László három kompozíciója, Korálfantázia kövekre és szelekre, Út jegenyékkel, illetve Famulus harangjai egybekomponált zenei folyamatként szólal majd meg, ahol az egyes művek elmosódott határokkal tűnnek át egymásba. A Korálfantázia kövekre és szelekre 4 csatornás hanginstalláció, melyben a természet hangjai (kövek, szélfúvás, víz) elektronikus processzusok segítségével keverednek össze a szerző korábban írott műrészleteivel. A szóban forgó mű időben rögzített változata egy olyan végtelenített zenei folyamatnak, mely az elképzelés szerint képzőművészeti kiállításokon funkcionálhat majd „kiállítási tárgyként”. A másik két mű szóló zongoradarab, mely a szerző saját előadásában fog megszólalni, de ezúttal az elektronikus hangokkal többé-kevésbé szabad „kamarazenélés” módján. A Famulus harangjai cím Hesse Üveggyöngyjátékának egyik elbeszéléséből származik, ahol a sivatagi remete, Famulus alakja mögött minden bizonnyal Remete Szent Antal személye rejtőzik.

Tornyai Péter Sirató intarziával című darabja két Bertók László verset használ fel – a Csorba Győző halálára írt Siratót és A kijáratot építik címűeket – de nem egymás után, hanem a Sirató szövegtörzsébe intarziaként ékelve be a másik vers szavait. A dal-kompozíciók esetében gyakran használt megzenésítés kifejezés itt semmiképpen sem helyénvaló, a Sirató intarziával sokkal inkább annak a regiszternek a felerősítése, ami egy elképzelt „prózai” elmondásban is megjelenne (beszéd, lihegés, sírás, zihálás határán, elakadó szavak, stb.). A darabban megjelenő másik réteg – A kijáratot építik című vers „intarziadíszei” a halálértelmezés teljesen más aspektusával ellenpontozzák a Sirató textúráját. A Hymne à la nuit Pierre Louys versére komponált éjszaka-zene szoprán hangra és a zongora szélső regisztereire, a Glasperlen pedig félig nyitott mű preparált zongorára és elektronikára, melynek inspirációs forrása ismételten Hesse Üveggyöngyjátéka, illetve azon belül a Három életpálya.