Dohnányi az egyik legnagyobb zenei zseni volt a magyar zenetörténetben, a legnagyobb fejtörést – mint általában a sokoldalú emberek esetében – az okozhatja vele kapcsolatban, hogy zongoristaként, zeneszerzőként vagy karmesterként emlékezzünk-e rá? A kérdést tovább „bonyolítja” Dohnányi világpolgársága: a germán és a magyar zenei nyelvet egyaránt anyanyelvi szinten birtokolta, viharos életrajza pedig végül – Bartókhoz hasonlóan – az USA-ba sodorta az élete végéig honvággyal küzdő, megtört zeneszerzőt, akinek hihetetlen erős zeneszerzői életművét még ma sem ismerjük eléggé. Ezt a hiányt igyekszik orvosolni ez a háromrészes portrésorozat Eckhardt Gábor vezetésével.

Nemcsak Bartók és Kodály, de még a náluk idősebb és konzervatívabb Dohnányi is egy időben hatása alá került a fiatalok új szenvedélyének, a népi zenének. Jó néhány kompozíció jelzi a szerző hazafelé fordulását, és a maga invenciózus módján nagyszerűen ötvözte a magyar vagy magyaros dallamokat az általa mesteri fokon űzött nagyromantikával.