Mindig kihallani merre tart, miként más, milyen alapvető, zsigeri mivoltában ama bizonyos weberni, rendkívűl sajátos művészeti megfogalmazás, mely egyedivé teszi Anton Webern muzsikáját. Még a korai, tonálisnak mondható, vagy teljességgel későromantikus hangvételű műveiben is, különösen az énekszólam lehetőségeinek óvatos ám mégis új megjelenítésében tartom egyik mesteremnek Anton von Webernt. Szemléltetés gyanánt ez alkalommal egy opus-számjelzés előtti, illetve egy korai, nem dodekafón, ám ritkán hallható, csodálatos dalciklus került fókuszpontba, mely művek apropóján több megfogalmazásban kiindulópontként, egyes mozzanatokban konvertált válaszként, gyakorta ugyanakkor saját hangvételű tisztelet- és hálaadó kinyilatkoztatásként mutatkoznak meg új zenei momentumok a legújabb, nagyívű kompozícióm dalaiban. Az Ady Endre verseire, írásaira konceptuálisan összeállított és komponált ciklus szerkezetét valamint időbeniségét tekintve az első tradicionálisnak mondható dalciklus eddigi munkásságomban. A társadalomkritikus, megváltásért sóhajtó szövegek tartalmilag mély lelki rokonságot hordoznak a költő és személyem gondolatai között, innen a ciklus címe: Karmikus tükrök. A mű Tatai Nóra és Szabó Ferenc János felkérésére, nekik ajánlva készült. (Kedves Csanád)