Akár a bop, akár a népzene, akár a blues a kiindulópontja a Modern Art Orchestra darabjainak, a végén mindig ugyanoda érkeznek: rá lehet ismerni a zenekar saját hangjára a különböző stílusokban. A MAO számára a műfaji nyitottság és a különleges hangszerösszeállítás olyan alap, ami már a névadással elkezdődött a 18 évvel ezelőtti indulás idején. Azóta kicsiszolták a csak rájuk jellemző nagyzenekari hangzást koncertek százain, lemezek tucatjain és rengeteg ősbemutatón. Ezek keresztmetszete szólal most meg a tavaszi bérlet koncertjein, amely nem egy-egy szerzőre koncentrál, hanem egy stílusideál, egy jazzhagyomány ihlető erejére. Ősbemutató is lesz a tavaszi sorozatban, a darabok nagy része viszont már elhangzott, de általában csak egyszer, viszont a mostani elrendezésben új asszociációkat, új összefüggéseket fognak tudni általuk megmutatni.

MAO Boppin’ Hard

A modern jazz a big bandek számára is a be-bop eljövetelével vált máig érvényes fogalommá, de ennek az estnek a címadó darabja kifejezetten Korb Attila harsonás, multi-instrumentalista és zeneszerző-hangszerelő egyik szerzeménye. Persze a Charlie Parker és társai nevéhez köthető ízlésforradalom csak a kezdőlökést adta, a kereskedelmi sikert már inkább a hard bop stílus hozta el az ötvenes évektől kezdve, ami valamelyest megszelídítette a tánczene béklyójából kitörő be-bop zenészek csapongásait. Korb darabjában és az est repertoárjában már kortalanul jelenik meg a bop, mint egy erős lüktetésű, szenvedélyes és komplex harmóniákkal, ambiciózus melódiákkal kibontakozó zenei felfogás, ahogy például Fekete-Kovács Kornél (Shake Up the Band) és Bacsó Kristóf (Caffiene Express) darabjaiban is. Ezek nagyzenekari hangszerelése kihívást jelent az arranzsőrnek, és jellegzetes élményt nyújt a közönségnek.