"Az ógörög nyelvben a nomosz egyszerre jelentett törvényt, szokást és dallamot. Ez a többértelműség remekül kifejezi a zene egy fontos tulajdonságát, jelesül azt, hogy régi-új szabályokon és a valamilyen formában örökölt hagyományon alapszik. A mai szédítő sebességgel változó világban a legnagyobb zeneszerzői kihívásnak azt érzem, hogy megtaláljam a saját zeném nomoszát, tehát azokat a törvényszerűségeket, amelyek keretein belül a zenei intuíció szabadon kibontakozhat.
A minden médiumból felénk áradó felszólítás: Mindent szabad, lakd be a végtelent! paradox módon nem felszabadító, hanem bénító hatással van a komponálás folyamatára. Keretek nélkül a zene – és az ember – szétesik, nem találja a talajt a lába alatt. A koncerten megszólaló művekben ezeket a kereteket kerestem, mely kereséshez az ógörög zeneelmélet adta az inspirációs forrást. Az így létrejött kompozíciók zenei világa így egyszerre régi és új, a hagyományban gyökeredző, de annak horizontját tovább tágító." (Szécsi Lőrinc)