A 17-18. század fordulóján „mindenki” a cselló elképesztő fejlődéséről beszélt, a múlt feltárása pedig egyre mélyebb összefüggésekre mutat rá. A mai fiatal feltörekvő nemzedék Bach zenéjét megismerve mindjobban érdeklődik a barokk kor többi zseniális zeneszerzőjének munkái iránt. Ezeket az ifjú szólistákat fogja össze Szászvárosi Sándor cselló és viola da gamba művész pedagógiai tevékenysége kapcsán. Koncertjén osztályának két nagyszerű ifjú barokk csellistájával, Geiger Estillával és Szabó Rékával, valamint Tegyei Zoltán csembalóművésszel szólaltatják meg ennek lenyűgözően színes zenei korszaknak itthon ritkán játszott repertoárját.

Óriási utat tett meg a cselló a 17. század második fele óta: a polifonikus zenében korábban a legmélyebb szólamot játszó hangszerből a hegedűvel és más dallamot játszó hangszerekkel hasonló rangra emelkedett. Briliáns művek keletkezhettek így kötetszámra a barokk kor évtizedeiben egész Európában. A napfényes Itália volt az új divat megteremtője, ahol elsőként alkalmazták előszeretettel a csellót a kamaraegyüttesekben és a zenekarokban. A franciák Itáliába zarándokoltak csellójátékot tanulni, majd beültették az új hangszeres divatot az egész Európa által irigyelt francia stílusba. E hatalmas fejlődés eredményeként számos zeneszerző-csellójátékos működött a 18. században kontinensünkön.

A hangverseny ebből a különleges repertoárból válogatva ragyogtatja meg a cselló bensőséges hangzását és csillogó virtuozitását a barokk Európa nagyhatalmainak zenei tükrében. A koncerten két nagyszerű hazai hangszerépítő csellója is megszólal: Koós Viktor 5 húros és Héjja János 4 húros kópia hangszerei.

A koncert megvalósulását az NKA támogatása tette lehetővé.