Ha a pikolóra, mint a fuvola kistestvérére gondolunk, a legtöbbször együttesek, szimfonikus zenekarok éles, markáns, olykor madárkát utánzó csicsergő hangszíne jut eszünkbe. A 18. században katonazenekaroktól átvett hangszert egyre többen használják, de önállóan, a szimfonikus hangzásvilágból szólóhangszerként kiragadva csak az elmúlt évtizedekben vált népszerűvé.

E sorozat mostani koncertjén betekintést kaphatunk a pikoló sokszínűségébe, hiszen a négy magyar - különböző generációt képviselő - zeneszerző új műve kellően kiaknázza a hangszer adta lehetőségeket, olykor más hangszereket is bevonva. Újra bebizonyosodik, hogy a gyors, virtuóz játékmódon túl a pikoló képes gyönyörő lírai, éneklő hangon is megszólalni - ezt a két amerikai és angol szerző alkotása is remekül példázza.

Kanyó Dávid, a nemrég Artisjus-díjjal kitüntetett fuvolaművész két évtizede pikolózik a Budafoki Dohnányi Zenekarban, ahol eljátszotta már a szimfonikus repertoár zömét. Célul tűzte ki a hangszer népszerűsítését, új művek bemutatását, értő, újdonságokra nyitott közönség nevelését.