A zenepedagógia száz éve keresi a gyógyírt önnön elidegenedésére. Számos módszer született a zenélés terapeutikus és spirituális energiáinak, a zene létrehozásából fakadó örömnek visszanyerésére. Ezek a módszerek azonban sosem a zene természetéből bomlanak ki, hanem valamely idegen koncepciót kényszerítenek rá. Ameddig nem hagyunk föl a módszer modernista bálványozásával, ameddig a feladatot rá akarjuk bízni valami másra, ami helyettünk dolgozik: addig valódi lényünk mozdulatlan marad, és a zenét csak reprodukálni fogjuk, nem pedig létrehozni. Ha viszont átitatódunk az 1800 előtti zenepedagógia gondolkodásmódjával, akkor esélyt kapunk arra, hogy növendékeinket teremtésre „kényszerítsük”.

Festmény: Hieronymus Bosch (követője): Koncert a tojásban