Zarándy Ákos a kortárs magyar zeneszerzők fiatalabb nemzedékének egyik kiemelkedő alakja, az UMZF zeneszerzőversenyek visszatérő, sikeres szereplője, akinek zenepedagógiai tevékenysége is egyre jelentősebb. Az alkotói folyamat mikéntjéről, operaszerzésről, és egy nagy lélegzetvételű sorozatról is szó esett, amellyel Bartók Mikrokozmoszának gondolatiságát folytatja.

Mi a zeneszerzés: teremtés vagy közvetítés, önkifejezés vagy önátadás?

A zeneszerzés még azok számára is teremtés, akik nincsenek szakmai tudás birtokában. Ahhoz, hogy kifejezzünk vagy közvetítsünk valamit, muszáj megtanulni a szakmát. Itt kezdődik az önátadás. Kifejezni több zeneszerző tud (Chopin), mint közvetíteni (Bach). Az alapvető különbség köztük az, hogy a kifejező általában csak önmagára és a saját problémáira tud reflektálni, a közvetítő pedig az egész teremtett világra, amiben folyamatosan próbálja megtalálni a saját helyét.

Mi volt az első élmény, amely arra sarkallt, hogy saját zenét írj?

Gyermekkoromban minden körülöttem lévő tárgyból szerettem volna hangszert csinálni. Ezt követően hamar megtanultam kottát írni, és mindent, amit hallottam, próbáltam lejegyezni. Amint a szüleim megvették a pianínómat a zeneiskolai tanulmányaim megkezdéséhez, a gyakorlás helyett szinte csak improvizáltam. Később kisebb darabok komponálásával is próbálkoztam. A sorsdöntő „élmény” végül édesapám elvesztése volt 1997-ben. Ezt a traumát úgy tudtam feldolgozni, hogy első éves szolfézs-zeneelmélet szakos növendékként autodidakta módon megírtam első keringőimet, „szimfonikus költeményeimet” Csajkovszkij stílusában. Ezek a művek a Szent István Konzi vezetésének köszönhetően később meg is szólalhattak az iskola zenekarának előadásában. Ekkor döntöttem el végleg, hogy zeneszerző leszek.

Zeneszerzőként milyen viszonyod van az időhöz?

Az idő a zenemű létezésének lényege és a zeneszerzői lét egyik legfontosabb paramétere. Ha elkezdünk darabot írni és felvetünk különböző ötleteket, dallamokat, hangzatokat, ritmusokat, hangszíneket, ezek csak az idő függvényében tudnak – jól kombinálva – egy remekmű alkatrészeivé válni. A zeneszerzők emellett akkor tudnak a zenetörténet méltó részeivé válni, ha jó időben születnek, és ha életük során elegendő időt hagynak az elmélyült komponálásra. Fel kell tudniuk mérni, hogy a darabot elindító intuíciót mennyi érlelési időnek kell követnie, valamint hogy a megkomponálásra, azaz a szakmai tudás bevetésére mennyi időt kell szánni.

Az alkotói folyamatban mi az előrébb való, a hangzás vagy a zenei dramaturgia?

Ez mindig az adott darabtól és annak szerzőjétől, valamint műfaji különbségektől függ. Van olyan eset, amikor a hangzás szüli meg a dramaturgiát, és van, mikor ez fordítva történik. Egy zene minél inkább használati, annál inkább kötődik megszokott formákhoz. Ez pedig már a dramaturgia meghatározó része. Ha megkérnek, hogy írjak egy népdal-szvitet vagy egy táncbetétet egy színdarabhoz, akkor egyértelmű, hogy a dramaturgia lesz előrébb való. Ha pedig puszta intuícióból, megrendelés nélkül kezdek el komponálni valamit (vagy megrendelésre, de nincs megkötve a kezem), akkor pedig a hangzás. Nagyon szeretem e két végpont kellemes egyvelegét, miszerint legyen valami minimális kikötés vagy kiindulópont, de maradjon meg az alkotói szabadság. Egy jó szöveg nem hogy megköti a zeneszerző kezét, hanem még inspirálja is. Erre nagyon jó példa az opera, vagy bármilyen vokális zene.

Mi volt a legnagyobb zenei rejtély, amivel eddigi pályád során találkoztál és/vagy megoldottál?

Például Bach Máté-passiója, Bartók III. zongoraversenyének 2. tétele, vagy a gamelán zene. Természetesen egyik esetben sem tudtam megoldani a „rejtélyt”, ha meg tudtam volna, valószínűleg már nem érdekelne se a zeneszerzés, se a zene.

Milyen jelentőséget tulajdonítasz a címeknek?

Fontosnak tartom, hogy egy szerző mit sugall a címmel, de nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, hiszen egy gyenge címmel ellátott darab is lehet kiváló. Sokat vitatkoztam már szerzőtársaimmal arról, hogy egy cím nem csak irányítani tudja a hallgatót, hanem befolyásolni is – sajnos nem mindig a megfelelő irányba. Erre jó példa a 2017-ben bemutatott Angry birds című fafúvós trióm, a címével kapcsolatban vegyes kritikákat kaptam.

Az előadó személye – ha ismert – befolyásolja-e a megszülető művet?

Az előadó a mű milyenségét nem csak abban a kérdésben befolyásolja, hogy az mennyire lehet technikailag könnyű vagy nehéz. Az a tudat, hogy egy bizonyos zenész játssza a darabomat a maga professzionizmusával és lelkesedésével, végtelenül inspiráló tud lenni. Büszke vagyok arra, hogy általában azokkal a hazai előadókkal dolgozom együtt, akik a legmerészebb hangszerspecifikus technikai megoldások mellett az érzelmek legszínesebb skáláját is bele tudják vinni egyéni játékukba.

A komoly- és a kortárszene értése, befogadása feltételez-e előzetes felkészültséget a hallgató részéről?

Gondoljunk bele: az emberiség hány százalékát érdekli a komolyzene, és ennek a szűk rétegnek mekkora részét a kortárszene? A média közvetítette tudatos népbutítással szinte lehetetlen szembeszállni. Nagyon nehéz dolga és óriási felelőssége van a mai szülőknek, pedagógusoknak, hogy ezt a tendenciát tevékenységükkel kompenzálni tudják. A kérdésben felvetett felkészültségnek az alapja az általános és zenei műveltség, valamint a tájékozódási és koncentrációs képesség kifejlesztése lenne. Meg kellene tanítani az embereket kreatívan gondolkodni, inspirálódni, őszintén érdeklődni és lelkesedni a világ dolgaiért, a kultúráért. Ez ellenérdeke a mai fogyasztói társadalomnak, ami a közöny, a felszínesség és a manipulálhatóság elburjánzásán dolgozik megtörhetetlen erőkkel.

Amíg egy mai értelmiségi, művészeti pályára készülő egyetemista irodalmi, filmművészeti és zenei alapismereteinek (néha kizárólagos) csúcsa a Harry Potter, addig nem nagyon van miről beszélni. Persze ez sarkított példa, de valós tapasztaláson alapszik. Emellett nem ritkán Shakespeare vagy Bach nevét és munkásságát is teljes homály fedi. Hogyan várjam el így bárkitől, hogy megszeresse, megértse és tudja hova helyezni a kortárs zenét? Amiről ráadásul tudjuk, hogy nem egyszerűen elmagyarázható és megismertethető dolog. Néha a kortárs szó jelentése is magyarázatra szorul. Nem lenne ennyire negatív a véleményem, ha nem találkoztam volna számtalan hasonló esettel. Persze akadnak ezzel ellentétes, optimizmusra okot adó szituációk is. Próbálok bizakodó maradni és folyamatosan küzdök azért, hogy az emberek minél szélesebb rétegéhez eljusson A zene, nem csak a kortárs irányzat.

Ha választhatnál, melyik zeneszerzővel találkoznál a múltból?

Bármelyik általam nagyra tartott mesterrel szívesen találkoznék, de zenéről egyikükkel sem beszélgetnék. Nem faggatnám őket a műhelytitkaikról, szimplán csak figyelném a létezésüket, belekukkantanék hétköznapjaikba. Ha valóban tehetnék egy ilyen képzeletbeli időutazást, akkor először Perotinussal találkoznék és megkérném, hogy hadd énekeljek a jelenlétében Viderunt az Omnes c. művében. Ezután Puccini társaságával csapnék egy görbe estét Párizsban, majd zárásként Vivier-vel néznék meg egy napfelkeltét Indonéziában. Kodállyal is leülnék beszélgetni: életvezetési tanácsokat kérnék tőle – mint zeneszerzőtől, mint pedagógustól és leginkább mint embertől. Talán most ez segítene rajtam a legtöbbet.

---

Már a diplomamunkádat, a Las dos Fridas című művedet is az opera műfajában írtad, ami az egyik legkomplexebb műfaj. A későbbiekben japán tematikájú kamaraoperát szereztél Ukihashi címmel. Mi izgat az operában?

Édesanyám szenvedélyes operarajongó. Ebből kifolyólag gyermekkoromban – az engem körülvevő 44 José Carreras CD-nek köszönhetően – leginkább a XIX. sz-i olasz operák alapozták meg a zenei műveltségemet.

Az elmúlt 20 évben sokszor kaptam azt a véleményt, hogy amit írok, az túl dramatikus és túl színes. Ez szerencsére operaírásnál nem hátrány. Nagyon szeretek énekhangra írni, hangszerelni, és erősségeim közé tartozik a nagy forma kezelése is. Az „izgat” az operaírásban a leginkább, hogy bebizonyítsam: a műfaj egyáltalán nem idejétmúlt.

Éltél Mexikóban, 2011-ben az UMZF döntőseként onnan követted a műved bemutatóját. Milyen célból utaztál az országba és milyen hatással voltak rád az ott tapasztaltak?

Azért utaztam ki fél évre Mexikóba, mert kaptam egy meghívást, hogy a korábban említett Las dos Fridas című operámat ott fejezzem be, valamint hogy egyéb – mexikói témájú – műveket komponáljak, és tanítsak. Mexikó a világ egyik legérdekesebb, legszínesebb és legszürreálisabb országa, ahol a legkülönbözőbb emberekkel lehet találkozni. A regénybe illően kalandos fél évben persze nem minden úgy történt, ahogy azt eleve elterveztem. Az utazás a rengeteg élmény (és csalódás) mellett élettapasztalat-gyűjtés szempontjából volt leghasznosabb. Sokat tanultam, és sok mindent értettem meg akkor a világ működésével kapcsolatban. A mai fejemmel nézve már nem fogadnék el hasonló meghívást. Azt viszont elhatároztam, hogy ha egyszer könyvírásra vállalkozom, akkor ez az út lesz első történeteim egyike.

Hogy látod a magyar kortárszene helyzetét a külföldi tapasztalataid tükrében?

Örök vitatéma a velem egyidős, fiatalabb és idősebb zeneszerző-generáció körében, hogy a magyar zene- és zeneszerzés-oktatásnak milyen előnyei és hátrányai vannak – a magyar kortárszene „helyzete” leginkább ezen tényezők függvényében jön létre egyértelműen.

A mi pozíciónk a külföldiével (nyugatiéval) szemben jóval konzervatívabb, sokkal alaposabb, de ezzel együtt korlátoltabb. A nyugati pedig nyitottabb, haladóbb és bátrabb, de ezzel együtt gyökértelenebb és felszínesebb. Persze időben és térben is vannak összemosódások a kérdést illetően, valamint sok kivételt és törekvést találunk mindkét oldalon. Többször volt alkalmam betekinteni abba, hogy hogyan zajlik az egyetemi szintű zeneszerzés-oktatás a világ különböző városaiban. Ahhoz képest, amire először számítottam, a legpozitívabb élmény Denverben ért, a legnegatívabb csalódás pedig Göteborgban. Születhetünk bárhová és bármikor, tanulhatunk, élhetünk – de ha az a fő cél, hogy valami ellen vagy valaminek túlzottan megfelelve alkossunk, abból soha nem fog igazán jó mű születni. És lehet az bármilyen: tonális, atonális, tradicionális vagy absztrakt. Ez lenne a fontosabb kérdés, és nem az, hogy Hollandiában, Japánban, itthon vagy világviszonylatban mi éppen az aktuális divat, és milyen zenét „kell” éppen írni.

Összegezve, nagyon biztatónak látom a magyar kortárszene helyzetét nemzetközi szinten is, mert rendkívül tehetséges és színes a ma élő zeneszerző-generáció. Pont abban a korban vagyok, hogy már nem csak volt tanáraimra, hanem fiatal pályakezdő (volt) növendékeimre is büszke lehetek.

Miről szól a Mikrokozmosz nyomában című projekted, amivel az MMA művészeti ösztöndíjasaként foglalkozol?

Tíz évig foglalkoztam zeneiskolás gyerekekkel a Szent István Király Zeneiskolában. Ez a tapasztalás megerősítette bennem a gondolatot, hogy zeneszerzőként ne csak „önmegvalósító” műveket írjak, hanem tegyek valami jót és hasznosat a jövő generációja számára. A hároméves nagy projekt fő koncepciója az, hogy olyan új műveket írok zeneiskolás hangszeresek számára elsőtől hatodik osztályig, amelyek méltán őrzik Bartók Béla tradícióját, miszerint a legegyszerűbb kis darabocska is lehet művészi élményt nyújtó zenemű amellett, hogy egyébként pedagógiai célzatú. Tehát a zongorán kívüli többi hangszernek és hangszercsoportnak írom meg a „Mikrokozmoszait”, „Gyermekeknekjeit”, vagyis törekszem arra, hogy az említett remekművek eszmeiségének magas szintjéhez közelítsek. Ezeket a hiánypótló köteteket azoknak a zeneiskolai tanulóknak ajánlom, akik otthonosan szeretnének mozogni a XX. és a XXI. század sokszínű és szerteágazó zenei közegében. Stilárisan nem követem mindenáron a bartóki mintát, azaz nem Bartók stílusában írom a darabokat, nem bartóki a hangzásviláguk. Sajnos az elmúlt évben a járványhelyzet nagy mértékben akadályozta a munkafolyamatot, valamint eközben kissé meg is változtattam az alapkoncepciót. Csak az anyag első fele lesz zeneiskolás szintű, a második rész át fog nyúlni a konzis és a haladó tanulmányokba.

A projektben a legnagyobb támogatóm Záborszky Kálmán, mellette pedig sok zeneiskolai, szakközépiskolai és egyetemi tanárkollégám nyújt segítséget, akik egyébként aktív, pályán lévő szólisták, kamara- és zenekari zenészek is egyben. Rendkívül hálás vagyok nekik, nélkülük nem tudnám megvalósítani a terveimet.

Negyedik éve tanítasz a Bartók Béla Konzervatóriumban zeneszerzést, szolfézst és zeneelméletet. Mit tanultál a tanítás révén?

2017-ben Csemiczky Miklós nyugdíjba vonulását követően öten vettük át a zeneszerzés tanszak munkáját, Barabás Árpád, Dobszay-Meskó Ilona, Horváth Márton Levente, Kecskés D. Balázs és én. Nagy öröm számomra, hogy rendkívül hatékonyan és eredményesen tudunk együtt dolgozni, és büszke vagyok arra, hogy növendékeink már több hazai zenei versenyen értek el kitűnő eredményeket. Az is szép eredmény, hogy minden évben fel tudtunk készíteni valakit a Zeneakadémia zeneszerzés szakára.

2018-ban az intézmény vezetése megkért arra, hogy szolfézs- és zeneelmélet-órákat is tartsak hangszereseknek. Ebben szintén nagyon sok örömömet leltem már. Saját magam szinten tartásához is óriási szükségem van a szakmám elméleti síkjának folyamatos magyarázására és megértetésére, legyen az az összhangzattan, a hangszerelés vagy a dodekafónia. A legnagyobb boldogság persze mégis az, amikor érzem, hogy hozzá tudok járulni valaki tehetségének a kibontakoztatásához, és látom, hogy az én hatásomra (is) határozza el végleg, hogy a muzsikus pályát választja. Próbálom átadni mindazt, amit anno az én kitűnő szakközépiskolai tanáraimtól kaptam.

A zeneszerzés szakon tanító kollégáimmal 2019-ben megalapítottuk a Kontrasztok elnevezésű zeneszerzői csoportosulást. 2021 tavaszán már a 3. koncertsorozatunkat fogjuk megrendezni az NKA támogatásával.

Mik a terveid? Hogyan kezeled a vírus okozta helyzetet?

A pandémia kettős helyzetet hozott számomra. Egyfelől jó, hogy van időm otthon maradni és alkotni, másfelől a koncertélet elapadása és a kilátástalanság nagyon el tudja venni az inspirációt, hasonlóan az előadóművészekéhez. Sok tervem van a jövőre nézve. A legfontosabbak között szerepel az MMA-projekt befejezése és népszerűsítése, valamint az Ukihashi című operám színpadi megvalósítása, ennek lehetőségeinek felkutatása. Vannak különböző megrendeléseim is, ezeknek szeretnék maximálisan megfelelni. Izgatottan várom – minden zenésztársammal együtt –, hogy hogyan alakulnak majd 2021 kulturális rendezvényei!

Kérdezett: Szász Emes
Címlapkép: Hrotkó Bálint

---