„Én Winand Gábor vagyok! Nem másvalaki!” 

Winand Gábornak nagyon sokat köszönhet a BMC.

Kezdjük azzal, hogy igazgatónkkal, Gőz Lászlóval, annak ESP nevű zenekarában már a múlt évezred végén megtalálta a közös hangot. Az együttesben nagyjából 1993 és 1995 között szaxofonozott és énekelt, még lemez is készült (Waiting) a Bouvard et Pécuchet gondozásában.
Majd jött a BMC Records-os évtized. 2002-ben rögtön az első albuma (Corners of My Mind) elnyerte a ’Choc de l’année’ kitüntetést a legfontosabb francia jazzújságtól, a Jazzmantől.

Ez egyrészt azt jelentette, hogy a franciaországi szakma a szóban forgó lemezt az év legjobbjai között tartotta számon, másrészt például azt a „csodát”, hogy az akkori legnagyobb frank lemezterjesztő, az Abeille, minket hívott meg a legfontosabb nemzetközi partnerének járó, első napi vacsorára a cannes-i zenei vásáron, a MIDEM-en.

Számunkra legendás idők voltak ezek az évek, szépen egymás után jöttek a Gadó Gábor szerzeményeivel készült Winand-lemezek, sorra kaptuk értük a ’Choc’-okat, valamint a további kiváló nemzetközi kritikákat, s nem utolsó sorban akkoriban még el is lehetett adni a CD-ket.

Az Agent Spirituel (2003) albumot hazai felállással rögzítették, emlékszem, a kvintett egy Fonós koncertje után teljes extázisban ugráltam a Barcza Horváth József – Balázs Elemér alkotta ritmusszekció körül, hogy „Ezt nem hiszem el, Gábor minden szólója tömör gyönyör volt, mekkora élvezet!” Elemér erre rám mosolygott: „Szerinted nekem hányszor volt jó?”.

Aztán jött a zömében feldolgozásokat tartalmazó Different Garden (2004), szintén Gadó Gáborral (gitár) és Bacsó Kristóffal (szaxofon), de ezúttal trióban. Ehhez pedig még a fentit megelőző koncertélmény kapcsolódik a hajdani Kultiplex-ből. Ott ültem Wallner György kollégámmal, kapaszkodtunk a székbe rendesen, le ne essünk, de aztán persze estünk is, keltünk is egyik ámulatból a másikba a világszínvonalú trió hallatán.

Ebben az időszakban (2002-2004) további három lemezt adtunk ki az akkoriban talán legnépszerűbb hazai jazzegyüttessel, a Balázs Elemér Grouppal, melyben szintén Gábor énekelt.

Ugyanígy ekkortájt jött a megkeresés a már akkor is neves belga jazzénekestől, David Linx-től, hogy francia zenekarával lemezt szeretne készíteni Gáborral. A felvétel végül a jól sikerült párizsi próba ellenére sem valósult meg, de ez a momentum is jelzi, mennyire elismerték Gábort a külföldi zenészek. Amióta áll a BMC háza, számtalan alkalommal fordult elő, hogy a koncert után bevittem egy francia zenekart a CD-raktárunkba, és miután valamelyik középgenerációhoz tartozó muzsikus kezébe nyomtam egy Winand-Gadó-lemezt, jött az elmaradhatatlan megjegyzés: „Köszi, de megvan, ezen nőttem fel!”

A 2006-os Opera Budapest bizonyos tekintetben a csúcspontja ennek a korszaknak, a francia zenészekkel szextetté bővülő formációhoz még vagy féltucatnyi hazai muzsikus csatlakozott a lemezfelvételen. Az albumot záró All Souls számomra nemcsak ennek az érának a kimagasló záróakkordja, hanem a kiadó egész jazzrepertoárjának egyik örökfényű ékköve. Gábor olyat „imprózik” a dalban, hogy óhatatlan idekívánkozik Al Jarreau meglátása: „Kevesen tudnak így énekelni”.

Az utolsó közös lemezünk, a 2009-es Fabulas már előrevetítette Gábor későbbi zenei irányultságát, hiszen a Hollandiából érkező Eric Vloeimans-szal és Gábor sógorával, Ramón Valle-val felvett albumon a latinos hangulat uralkodik.

A BMC-s kiadványok elmaradtak ugyan, de az Opus Jazz Club gyakori fellépőjeként (többek között a Winand Gábor Quartettel, a Winand Update-tel, az Elsa Valle Afrocandóval) folyamatos volt a kapcsolatunk Gáborral az elmúlt évtizedben is. Most nyárra is be volt írva egy koncert...

Gábor, nagyon fogsz hiányozni a muzsikáddal, elmaradhatatlan fejfedőiddel, igazi ’cool’-os megjelenéseddel, „nagy formáddal”, humoroddal, még mérgelődéseiddel is. Két éve egyszer azt kértük Tőled, amit minden nálunk fellépő produkciótól, hogy küldjél valami anyagot a koncerthez, zenét, videót, szöveget, fotót, csupán a honlapra való kihelyezés miatt. Kissé félreértve a helyzetet visszamorogtál: „Pontosan tudjátok, ki vagyok, nem értem, hogy miért kell engem vizsgáztatni. Én Winand Gábor vagyok! Nem másvalaki!”

Valóban Gábor, pontosan tudjuk, ki vagy. A legnagyobb jazzénekesek egyike.

A BMC nevében: Bognár Tamás

Címlapkép: Huszti István / BMC