A 2024-es Szaxofon és Elektronika Zeneszerzőversenyt a poznańi Ignacy Jan Paderewski Zeneakadémia és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói és friss végzősei számára hirdették meg. A versenyre a két intézmény jelenlegi hallgatói, valamint 2019-ben vagy azt követően végzett diákjai pályázhattak szaxofonra és elektronikára írt művekkel. A verseny döntőjére a BMC-ben kerül sor, ahol az előzetesen kiválasztott öt legjobb kompozíció koncertszerű előadása után a zsűri kiválasztja a győztes művet. A nyertes kompozíciót később a 6. SaxEven Nemzetközi fesztiválon fogják bemutatni Poznańban. Az öt kiválasztott mű a szerzők vezetékneveinek ABC sorrendjében: Jan Juszczak: NianiaLovász Ákos: Noise and TonesMáthé Ágnes Klára: OphonexKamil Grzegorz Polak: The Heart SutraBarbara Zach: C/1965 S1 A műveket a két zeneakadémia szaxofon szakos hallgatói fogják előadni. A zsűri tagjai: Magdalena Jakubska-Szymiec, Michał Janocha, Seleljo Erzsébet, Szigetvári Andrea, Lidia Zielińska

A finn Sole Azul trió arra tesz kísérletet, hogy a tangózenét kiemelje szülőhazájából, és a skandináv permafrosztban gyökereztesse meg. A három zenész a jazz és a kortárs klasszikus zene stílusjegyeiből, illetve a szabad improvizáció gyakorlatából kiindulva ad hangot elsöprő érzelmeknek, tangó által inspirált eredeti szerzeményekben és létező tangók saját átdolgozásaiban. Sonny Rollins, Charlie Haden és a Pink Floyd éppúgy ihletforrás számukra, mint Aki Kaurismäki filmjei vagy a legszebb finn tájak. Miután egy argentin turné során, Azul városában ellopták a hangszereit, Harri Kuusijärvi hazatérve a zongoránál találta magát, amint éppen tangókat ír. Korábban nem foglalkozott a műfajjal, mert gazdag hagyományai ellenére a konvencionális harmonikajáték megtestesülésének találta, de nemsokára egy egész műsort töltött meg ezekkel a kompozíciókkal Pauli és Eero társaságában – és kalandjuk azóta sem ért véget. A második világháború után az argentin ősétől gyökeresen különböző finn tangó az egész országon végigsöpört, és kitörölhetetlenül beépült a finn kultúrába. A trió így nemcsak saját nemzeti múltját fedezi fel, hanem annak is megtalálta a módját, hogy revánsot vegyen az eltűnt hangszerekért. Az Azul név tehát az ominózus argentin városra utal, a Sole pedig Harri szülővárosában a gondtalan életérzés szinonimája.  

Az ambergris, vagyis ámbra a legfinomabb parfümökben használatos anyag, amely az ámbráscet emésztőrendszeréből származik. A kvartett a művészi alkotófolyamat metaforájaként választotta ezt a nevet: a művész tevékenységének lényege, hogy az élete során felgyűlő tapasztalatok és érzelmek tárházából merítve, azokból szépséget teremt. Az Ambergris által előadott kompozíciók is így születnek, hiszen a zenészek kaotikusan egymásba kavarodó történeteket emésztenek meg és formálnak át zenévé. Az együttes tagjait régre visszanyúló közös élmények kovácsolták össze, amelyeket a holland zenei színtéren szereztek. Zenéjük eredeti dalok színes kavalkádja: koncertjeiken és két albumukon nem hagyományos formák, klasszikus zenétől ihletett, összetett harmóniák, az olasz könnyűzenéből hozott szívszorító dallamok szólalnak meg – újragondolva a jazzműfaj egyik hagyományos együttesét, a szaxofonkvartettet.  

Amikor 1838-ban Robert Schumann felfedezte Franz Schubert C-dúr szimfóniáját (tíz évvel a zeneszerző halála után), részletes beszámolót írt róla, amelyben a darab „mennyei hosszúságát” emelte ki. „Mint egy négykötetes, vaskos regény”, írta róla, amelyet az író nem tud befejezni, „éspedig a legjobb okokból, hogy az olvasó is egy kissé utánateremthesse a dolgokat”. A hiperérzékeny Schumann a Schubert-zene legizgalmasabb vonásainak egyikére tapintott rá: hogy ezek a művek részint terjedelmükkel, részint a hallgató számára kínált újabb és újabb értelmezési lehetőségekkel, részint valami sajátos zenei minőség révén a végtelenség érzetét kínálják a befogadó számára. A Csalog Gábor Vasárnapok 2024-25-ös évadja Schubert zenéjét állítja a középpontba, az első esten pedig a nagyszabású G-dúr szonáta kapcsán a mű elhangzása előtt a zenei végtelenség témáját fogja körüljárni a zongoraművész és állandó beszélgetőtársa, Fazekas Gergely zenetörténész.

A 2018-ban alakult Korossy Kvartett célkitűzései közt szerepel a méltán híres magyar vonósnégyes-hagyomány továbbörökítése, illetve a minél szélesebb repertoár megismertetése, bemutatása a hazai és a külföldi közönség számára. Ebben az elhatározásukban olyan neves művészek segítik a munkájukat, mint Günter Pichler, Keller András, Takács-Nagy Gábor, Kováts Péter, Kokas Katalin, Kelemen Barnabás, Gulyás Márta vagy Eberhard Feltz. 2021-ben a nemzetközi Bartók Világversenyen 5 különböző különdíjjal jutalmazták az együttest, majd egy évre rá felvételt nyertek a legendás Alban Berg Quartet primáriusa, Günter Pichler osztályába, a madridi Reina Sofia School of Musicba. A Korossy Kvartett 2023 őszén induló Bartók-sorozatában 2 év alatt, 6 koncerten Bartók összes vonósnégyesét szólaltatja meg, amelyek mellé a zeneirodalom legnagyobb szerzőitől, különböző koncepciók szerint válogattak műveket. Eötvös Péter Korrespondenz című vonósnégyesében a szöveg és a zene szimbiózisa valósul meg. Eötvös a művén keresztül párbeszédbe lép a klasszikusokkal: a kvartett hangszerei „beszélgetéseket” folytatnak, amelyekben Leopold Mozart és Wolfgang Amadeus Mozart levelezésének részletei hangoznak el a vonósnégyes hangszereire transzformálva. Wolfgangot a brácsa, Leopoldot a cselló képviseli, míg a két hegedű külső szemlélőként van jelen, a családot megszemélyesítve. A Mozart család megidézése után a koncert első felében a klasszikusok maradnak a fókuszban: Joseph Haydn 1772-ben komponált opus 20-as sorozatából a C-dúr vonósnégyes hangzik el. A sorozat magját jelentő Bartók-vonósnégyesek közül ezúttal a 4. kvartett szólal meg. Az 1928 szeptemberében komponált nagyszabású mű centrumában a lassú tétel áll (Non troppo lento), amelyet kéregszerűen vesz körül a két scherzo (Prestissimo, con sordino és Allegretto Pizzicato) és a két szélső, gyors tétel (Allegro, Allegro molto) – ez a híres hídforma. Fotó: Felvégi Andrea

A „ballad” az angol jazz szaknyelv szerint a lassú, általában romantikus dalokat és szerzeményeket jelöli. A koncert műsorválasztása kapcsán ehhez azt teszi hozzá Fekete-Kovács Kornél, a zenekar vezetője, hogy széles anyagból válogathatnak ehhez a keresztmetszethez, mert minden idetartozhat, ami a befelé fordulás, az évszakhoz illő hangulat jegyében született. Repertoárjukba sok hagyományosnak mondható és több, inkább formabontó ballada került be. Most a nagy elődök, Parker és mások „ballad”-lemezeihez hasonló összeállításban lesz részünk. Ilyen például az Under the Waterfalls, a zenekarvezető szerzeménye, amelyet a legendás Benny Golson adott elő velük koncerten. Keresztmetszethez méltó módon elhangoznak olyan tételek is, amelyek eddig mindig egy nagyobb szvit, Korb Attila, Cseke Gábor, Oláh Szabolcs és mások darabjainak egy-egy tételét alkotják.

A hét zenészből álló atipikus belga zenekar több mint húsz éve játssza vidám, szokatlan, nagyvonalú, érzéki, költői és kellemesen őrült zenéjét. Mielőtt zenekarrá avanzsált volna, a Rêve d'éléphant táncos showként működött, és gyökereit azóta sem tagadta meg: a ritmus és a mozgás szeretete a tagok vérévé vált. 2000-es megalakulása óta a csapat öt albumot adott ki. A szürrealizmus hazájából, Belgiumból útjára indult együttes a túláradó jókedv mellett sem hanyagolja el a kreatív jazzra jellemző kidolgozottságot, a szerteágazó zenei hatásokat pedig egyszerre meglepő és természetes módon ötvözi egymással. Tagjai több mint két évtizedes közös munka során olyan hangzást és atmoszférát alakítottak ki, amely mára védjegyükké vált. Legújabb európai turnéjuk a Wallonie-Bruxelles International támogatásával valósul meg.  

A hattagú Coltrane Legacy formációt a magyarországi jazzszcéna egyik legkeresettebb muzsikusa, Orbán György bőgős hívta életre 2017-ben, Coltrane halálának 50. évfordulóján. A szaxofonos az ’50-es évek közepétől 1967-ben bekövetkezett haláláig eltelt alig másfél évtized alatt új alapokra helyezte a modern jazzt. Életművében egyre spirituálisabb dimenziókba hatolva teremtette meg zenei örökségét, mely azóta zenészek generációira van hatással. Orbán György, a tapasztalt és sok formációt megjárt bőgős úgy gondolta, a szaxofonos örökségét oly módon ápolja legméltóbban, ha egy olyan zenekart hoz létre, amely Coltrane zenéje által ihletett saját szerzeményeket és Coltrane-témákból készített új átdolgozásokat egyaránt repertoáron tart. A kompozíciók természetesen a coltrane-i hagyományokon elindulva, azokat továbbgondolva magukban hordozzák napjaink absztrakt szellemiségét és eszköztárát, ezzel folytatva a spirituális jazzhagyományt. A zenekar tagjai a magyar jazzélet kiemelkedő egyéniségei, progresszív gondolkodásmódjuk és különleges zeneiségük teszik lehetővé, hogy immár hetedik éve töretlen alkotókedvvel működjenek együtt egy csapatként.  

Ki is volt ez a szuperhős – mesemondó, aki bejárta a világot, elvitte a hírünket Amerikába, és azóta is a leghíresebb magyar? Aki imádta a természetet, szeretett mindenfélét gyűjteni – állatokat, hangokat, dallamokat? Aki számára mindig fontos volt a barátság? Aki a testvériséget hirdette és persze az örömet, ami a zene egyik lényege? Most megtudhatjuk egy interaktív, zenés-táncos délelőttön.

Ki is volt ez a szuperhős – mesemondó, aki bejárta a világot, elvitte a hírünket Amerikába, és azóta is a leghíresebb magyar? Aki imádta a természetet, szeretett mindenfélét gyűjteni – állatokat, hangokat, dallamokat? Aki számára mindig fontos volt a barátság? Aki a testvériséget hirdette és persze az örömet, ami a zene egyik lényege? Most megtudhatjuk egy interaktív, zenés-táncos délelőttön.

Az üveggyöngyjáték, avagy a „játékok játéka” egy titokzatos, univerzális, magasrendű művészeti és tudományos játék, amely ugyanakkor szellemi virtuozitása mellett szemlélődést, elmélkedést is magába foglal. Egyfajta tudományokon átívelő egyetemes nyelv, a szellemi emberek valamiféle világnyelve, „amelynek értelmes jeleivel a játékosok értékeket fejezhettek ki, és képesek voltak őket kapcsolatba hozni egymással. A játék minden korban szoros összefüggésben volt a zenével, s többnyire zenei vagy matematikai szabályok szerint folyt.”Hermann Hesse 1943-ban publikált Az üveggyöngyjáték című regényéből megismerhetjük Josef Knecht üveggyöngyjáték-mester (Magister Ludi) életét, valamint a Kasztália nevű tudósállamot, amelynek középpontjában az üveggyöngyjáték művészete áll. Bár Hesse Kasztáliájában nincsen alkotóművészet, csak előadóművészet és (zene)tudomány, a regényből kiderül, hogy maga Knecht is végzett alkotói tevékenységet. Ezen felbátorodva arra kértem három magyar zeneszerzőt, hogy írjanak egy-egy kompozíciót Az üveggyöngyjátékra reflektálva.

"...Csodálatos felfedezés..." (Citizen Jazz, Franciaország) Kamarazenei artpop, így lehetne tömören jellemezni a Mózes Tamara énekes-zongorista és Kaltenecker Zsolt billentyűs-zeneszerző alkotta Mozes & Kaltenecker formáció sajátos műfaját. Ezen az estén különleges műsort adnak elő, saját szerzeményeik mellett néhány ismert dalt is játszanak egyedi átiratban, változatos pop és rock elemekkel, modern jazz improvizációkkal. Az együttes Futurized című debütáló albuma 2022 októberében látott napvilágot a BMC Records gondozásában. Jelenleg második lemezükön dolgoznak, amiből szintén ízelítőt adnak a koncerten.  Az elmúlt években a duó számos külföldi helyszínen lépett fel, például Belgiumban a Gaume Jazzfesztiválon, Szlovéniában a Ljubljana Jazzfest+ fesztiválon, Horvátországban a Jazz u Vinogradu fesztiválon, illetve Németországban a Jazzahead!-en, ami az európai jazzszíntér egyik legnagyobb presztízzsel bíró rendezvénye.   

"Moziest" sorozatunkban olyan, többnyire magyar filmeket vetítünk, amelyeknek zenéje és annak alkotója különösen kedves, fontos számunkra. Játék- és dokumentumfilmek egyaránt szerepelnek a kínálatban, a filmművészet hajnalának idejéből éppúgy, mint a közelmúltból. S hogy az élmény még teljesebb legyen, a kiválasztott filmek zeneszerzőjét (vagy azok közeli munkatársait, barátait) is meginvitáljuk majd egy beszélgetésre. Házigazdánk továbbra is Kolozsi László lesz, aki nemcsak film- és zenekritikus, de regény- és forgatókönyvíró is, ez utóbbit a MOMÉ-n oktatja.Sorozatunk decemberi állomásán az Ének a búzamezőkről című, 1947-ben bemutatott, majd 1948-ban betiltott filmet vetítjük. Az esten Dargay Marcell, zeneszerző lesz a vendégünk. ÉNEK A BÚZAMEZŐKRŐLmagyar filmdráma, 1947, 82 percrendező, forgatókönyvíró: Szőts Istváníró: Móra Ferencoperatőr: Makay Árpád, Hegyi Barnabásvágó: Morell Mihályzene: Polgár TiborSzereplők:Görbe János, Szellay Alice, Bihari József, Simon Marcsa, Bánhidi LászlóA háború a falvak életét is feldúlta. A férfiak távollétében a földeken az asszonyok és az öregek végeztek minden munkát. Az orosz hadifogságból hazatért Ferenc a szomszéd tanyán találja meg a kisfiát, akit édesanyja halála óta a férfi földije és katonatársa, Rókus családja nevelt. Most tőle tudják meg a szomorú hírt: együtt szöktek meg a fogságból, de Rókus útközben meghalt. Ferenc és Rókus özvegye, Etel lassan, szemérmes tartózkodással egymásba szeretnek. Boldogságuk azonban nem lehet tartós, mert a férfi szörnyű titkot őriz a szívében...  A vetítés előtti és utáni beszélgetést Kolozsi László film- és zenekritikus moderálja.Vendég: Dargay Marcell, zeneszerzőA filmalkotást biztosította a Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt.

A Less Is More trió több mint tizennégy éve meghatározó formációja a budapesti szabadzenei szcénának. Az együttes felállása és neve Bolcsó Bálint elektronikájának hozzáadásával Less Is More 4-re módosult, de alapkoncepciójuk a Do the LimBo címmel, frissen megjelent harmadik album után is változatlan: totális improvizáció. A vibrafont, a nagybőgőt és az akusztikus dobokat Bolcsó élőben és valós időben manipulálja effektarzenáljával, műfaji határokat feszegető hangzásvilágot és utánozhatatlan hangulatokat teremtve. Jövő-dzsessz a legmagasabb szinten!   Do The Limbo by Less Is More 4

A francia-magyar származású Caussanel Izabella énekesnő zenei világát eddig a Fonogram-díjas Ötödik évszak, valamint az Ephemere zenekarok mellett különféle táncprodukciókban és színházi kísérőzenékben ismerhettük meg. Az Opus közönsége előtt a kárpát-medencei népzenét az improvizatív műfajok felé kiszélesítő Ötödik évszak, illetve a kora 20. századi bárok atmoszféráját újrateremtő Ephemere is bemutatkozott már, ezúttal azonban Izabella saját formációval lép színpadra, hogy korábban még be nem mutatott dalokra, sanzonokra és saját szerzeményekre helyezze a hangsúlyt. Ehhez a kalandhoz a fiatal énekesnő olyan zenésztársakat választott, akik világszínvonalú játékukkal kísérik különleges énekhangját.

Goffredo Petrassi a 20. századi olasz zeneszerzés egyik legnagyobb alakja, a Conservatorio di Santa Cecilia zeneszerzés professzora volt, akinél számos jelentős a 20. század második felében kiteljesedő zeneszerző tanult. Az esemény a mester és olyan az iskolájában tanult jelentős magyar kortárs zeneszerzők szóló zongoraműveiből áll össze, mint Durkó Zsolt, Jeney Zoltán és Szőllősy András. A koncert emléket állít továbbá Durkó Zsolt születésének 90. évfordulója előtt.

Berki Tamás hazánk egyik legnépszerűbb jazzénekese, aki az elmúlt évtizedekben számtalan legendás jazz-zenekar tagjaként, zeneszerzőként és szövegíróként is nagy sikereket aratott. Szerzői albumain közel félszáz saját dalt jegyez, és éppen ennyire otthon van a jazzsztenderdek világában is. 2015-ben a Sárik Péter zongoraművésszel rögzített Minden délibáb című koncertlemezük az év jazzalbuma kategóriában Fonogram-díjat kapott. A Sárik Péter Trióval hosszú évek óta zenélnek együtt, idén jelent meg közös lemezük Hintaló címmel. A közkedvelt Sárik Péter Trió saját szerzemények előadása mellett bátran kalandozik a műfajok között: négy feldolgozáslemezt is készítettek a közönségük által kért dalokból, és gyakran játszanak klasszikus zenei átiratokat. A trió sikerének egyik záloga, hogy  nyitott, sokoldalú muzsikusként széles rétegeet képesek megszólítani közvetlenségükkel és energiájukkal. Fellépéseik igazi közönségbarát koncertek, tele humorral, játékkal és örömmel.

Idén 275 éve született Johann Wolfgang von Goethe, Clavigo című drámája pedig éppen 250 éve jelent meg nyomtatásban. Ehhez a kettős jubileumhoz kapcsolódott az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány februári mesterkurzusa is a Budapest Music Centerben, amelynek végső célja az volt, hogy egy új kortárs kamaraopera szülessen a résztvevők tollából. A Clavigo az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány utolsó olyan mesterkurzusának gyümölcse, amelyet a legapróbb részletekig a márciusban elhunyt Eötvös Péter tervezett meg. A dráma jeleneteit a tavaszi és nyári hónapok során négy fiatal komponista, Aurélie Ferrière, Daniel Lee Chappell, Elias Frisk és Daniele Di Virgilio dolgozta ki vonósnégyesre és négy énekes szólistára, Vajda Gergely, Horváth Balázs és Robert HP Platz professzorok segítségével. A munkafolyamat decemberben teljesedik ki: a Classicus Quartet, az énekes szólisták és a négy zeneszerző Susanne Blumenthal karmester irányítása alatt készül fel a kamaraopera koncertszerű bemutatójára, amelyre december 7-én kerül sor a Budapest Music Centerben, majd december 9-én a Collegium Hungaricum Berlin közönsége is meghallgathatja a produkciót. A projekt a Kunststiftung NRW és a Collegium Hungaricum Berlin támogatásával valósul meg.

Mahan Mirarab és Dés András, a Mash alapítói 2019-től heti rendszerességgel jártak össze zenélni, miután Dés Bécsbe költözött. Az iráni gitáros és a magyar ütős örömzenélései során ritmikailag és szerkezetileg friss kompozíciók születtek, amelyek mindkettőjük számára inspiráló irányba mutattak. Vincent Pongrácz, a trió harmadik tagja a közös zenei metszéspontokon túl új perspektívát is nyitott a zenekar előtt – a mikrotonális, páratlan metrumú kompozíciók, illetve a jazz és a hip-hop határán mozgó klarinétjáték harmonikus egységet alkotva adtak új lendületet a zenekarnak. A Mash három olyan útkereső zenész találkozása, akik határozott, karakteres hanggal rendelkeznek. Sok szempontból máshonnan érkeznek, de nyitottságuk és a közös zenei nyelv összeköti őket: alapot biztosítanak ahhoz, hogy a hasonlóságaikat és különbözőségeiket harmóniába rendezve a közös munkából valami új szülessen. A trió debütáló albuma 2024 őszén jelenik meg.

Id. Peter Breughel németalföldi festő híres Bábel tornya című festménye, amely 1563 körül készült, és két verzióban is fennmaradt, a bibliai történet azon pillanatát örökíti meg, amikor az egymás beszédét már meg nem értő munkások a ferdén emelkedő toronyra állítják az oszlopokat, és azok láthatóan bármely pillanatban összedőlhetnek. Vajon mi itt és most Bábel tornyát, vagy egy egységes, ha egymás nyelvét nem is beszélő, de legalább megértő népek Európáját építjük? Avagy egy sok nyelven beszélni tudó, és egymást megértő emberek Magyarországát? Az UMZE koncertje a francia, a magyar, és közvetve számtalan más kultúra hatását vizsgálja a zene médiumán keresztül. Vendégük lesz Nicolas Arsenijevic nemzetközileg ismert szaxofonvirtuóz, aki Bruno Mantovani és Michael Jarrell művei mellett Tornyai Péter szaxofonszólóra és kamaraegyüttesre komponált darabjának ősbemutatóját is játssza. Kedves Csanád Next Step című műve mellett elhangzik még Balogh Máté BABE(urope)L - Hommage à P. Breughel című, 2014-es kompozíciójának kifejezetten az UMZE muzsikusai számára átdolgozott verziója is.

Ujházi Gyöngyi (gordonka) és Monostori Gábor (zongora) koncertjének műsora olyan zeneszerzők köré épül fel, akik házastársukkal a magánéletükön kívül szakmájukban is, zenészként is egymás szövetségesei, inspirálói voltak. J. S. Bach és Robert Schumann művei mellett napjaink zenéjét Balogh Máté darabjai képviselik, melyeket a szerző gordonkaművész feleségének dedikált.

A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt. Herbie Hancock: V.S.O.P. Live Under the Sky Ha valaha volt Herbie Hancocknak rossz döntése, akkor az, hogy az egyik legtüzesebb zenekarának a V.S.O.P. nevet adta, ami a legalább négy évet halványult konyakok címkéjén található. Miles Davis viszont talán utólag bánta, hogy amikor 1976-ban Hancock hívta a Newport jazzfesztiválra vendégnek, nem csatlakozott. Így akkor Freddie Hubbard trombitált és vele kialakult a kvintett volt Davis-tagokból; Wayne Shorter, Ron Carter, Tony Williams, és egy olyan straight-ahead stílus, amiben benne volt a rockosan is játszó zenészek tapasztalata, semmi halványság, annál több élénkség. Három évvel későbbi, szabadtéri fesztiválfellépésük Japánban csupa tűz, dinamizmusuk még a lassabb számokban is óriási, az összeszokottság elképesztő. A ráadásig csak saját számokat játszottak, amelyek kompozíciós bravúrjai, izgalmas harmóniái nagy szólóknak és élvezetes pábeszédeknek adnak teret. A teljes érzelmi skálán végigviszik a közönséget, az Eyes of the Hurricane-tól a Fragile-ig.

Lukács Miklós, a cimbalom hazai és nemzetközi nagykövete az utóbbi évek kortárs és jazz-zenei projektjei után új szólólemezén a tiszta szépséghez tért vissza: John Lennon és Paul McCartney, Sting, Ennio Morricone, Leonard Bernstein, Keith Jarrett, Harold Arlen és Seress Rezső közismert dalait adaptálta hangszerére. Feldolgozásaiba finom fűszerként újra meg újra bekúszik a zenetörténeti múlt, hol a klasszikus zene, hol a jazz, hol a tradicionális zenei kultúrák képében. A cimbalomművész ugyanakkor elsődlegesen a jelenre és nem a zenei előképekre koncentrál, így az énekelhető dallamok egyszerre képesek bekapcsolni a hallgató érzelmi emlékezetét, és megajándékozni az első hallgatás örömével. A feldolgozásokat egy saját szerzemény, az Aura – Hommage à Eötvös Péter egészíti ki, amelyben Lukács Miklós a közérthető dallamosság és a kortárs zenei tapasztalat egybeforrasztásával hoz létre új minőséget, méltó emléket állítva a márciusban elhunyt zeneszerző-egyéniségnek. A Timeless című szólólemez anyaga ezen a koncerten lesz először hallható élőben. Itthon és külföldön egyaránt Lukács Miklós volt az, aki a kortárs zene és a jazz látókörébe emelte a cimbalmot mint szólóhangszert, és a hagyományos játékmódon túl számos technikát kifejlesztett, hogy egyedülálló hangzásokat érjen el. Olyan zeneszerzők komponáltak számára darabokat, mint Eötvös Péter vagy Szakcsi Lakatos Béla, és olyan zenészekkel, zenekarokkal játszhatott, mint Archie Shepp, Bill Frisell, Chris Potter, Uri Caine, Frank London és a BBC Symphony Orchestra. A kortárs zenében és a jazzben elért eredményei után eljött az ideje, hogy a repertoár populáris ágára is kitérjen, amiben szintén világelsőnek számít: olyan kiadvány, amelyen közismert dalok a szólócimbalom sokszínűségét és megannyi lehetőségét kihasználva szólalnak meg, korábban soha nem született.  

Két osztrák és egy horvát zenész közös trióban találta meg kreatív kibontakozásának legújabb színterét. Klaus Paier évtizedek óta kutatja a harmonika- és bandoneonjáték árnyalatait, a jazz, a világzene és a klasszikus zene között vitorlázva. Kíváncsisága és a hangzások felfedezése iránti szomja odáig vezette, hogy saját hangszert tervezzen, amelyet a Passion szóról nevezett el. Asja Valcic horvát csellista a klasszikus zene felől érkezett az improvizációhoz, míg Gerald Preinfalk fúvós a kortárs zene megkerülhetetlen együttesével, a Klangforum Wiennel játszik rendszeresen. Mindhárom zenész saját szerzeményekkel járul hozzá a trió repertoárjához, amely a jazz, a kortárs klasszikus és a világzene között keresi útját. A megírt kompozíciókban bőséges hely jut a finomhangolt improvizációknak és sziporkázó szólóknak, a legigényesebb füleket is elkényeztetve.  

Kellene valaki, aki uralkodik a hangok rendszerén, aki eléggé geniális lenne hozzá,hogy a rekonstruálót, sőt az archaikusat egyesíti a forradalmival.Thomas Mann: Doktor FaustusA Kölni Rádió (WDR) Elektronikus zenei stúdióját 1951. október 18-án alapította Herbert Eimert zeneszerző, Dr. Werner Meyer-Eppler fizikus és Robert Beyer hangmérnők. A közfelfogás a kölni iskolát rigid, formaelvű, szintetikus hangzású kompozíciókkal azonosítja. A Stúdióban készülő korai művek elsősorban Meyer-Eppler Hangzó katalógusának hangmintáit hívják segítségül az új ZENE esztétikájának megteremtéséhez, mindeközben létrejön az elektronikus zenei szolfézs. 1953-ban csatlakozik a Stúdióhoz Karlheinz Stockhausen, aki Olivier Messiaen és Karol Goeyvaerts szerialista (sorozatelvű) szellemi impulzusainak hatására egy radikálisan új, magasan szervezett zenei nyelvet teremt: a szó szoros értelmében mindent az atomok (= a tiszta szinuszhang) szintjéről felépítve. A háromrészes előadás-sorozat a Kölni WDR Stúdió archívumának közelmúltban napvilágra került hangfelvételeiről készített zenei hangzásképek, azaz szonogramok segítségével ismerteti Faragó Béla készülő doktori disszertációjának kutatási eredményeit. Az első részben Herbert Eimert, Robert Beyer zeneszerzők és Heinz Schütz hangmérnök elektronikus kompozíciói mellett élőben megszólal Faragó Béla Quintetto per fiati című műve - a kompozíció megírását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

A vajdasági származású brácsás-énekes, Jelena Popržan életkedvével és árnyalt zeneiségével egy csapásra levette a lábáról az osztrák szcénát. Szólóműsora, a La Folia után osztrák zenészekből összeállított csapattal kezdett újabb produkcióba. Mély benyomást tettek rá a lengyel-bécsi költőnő, Tamar Radzyner (1927–1991) versei, amelyekre a Theodor Kramer Társaság által kiadott füzetkében talált rá. Radzyner lengyel zsidóként vett részt a fegyveres ellenállásban, túlélte a holokausztot, és Bécsben, illetve a német nyelvben lelt új otthonra. Együtt dolgozott Georg Kreislerrel és Topsy Küppersszel, versei pedig valósággal ragyognak a derűs pesszimizmustól és a keserű szellemességtől. Jelena egy dalciklussal állított neki zenei emléket, az est programjának nagyobb részét azonban vadonatúj hangszeres kompozíciók teszik ki, tele fantáziadús hangképekkel és dallamokban megírt történetekkel.  

A Pax et Bonum Kamarakórus Balogh Máté, Erkel-díjas és Junior Príma-díjas zeneszerző sokszínű kórusműveiből nyújt válogatást. A koncert különleges műfaji kalandozásokat kínál: szavalókórus, bordal, poszt-spirituálé és zulu népdal is elhangzik, melyek mind Balogh szellemes témaválasztásait és újszerű kóruskezelését tükrözik. A művekben Balogh Máté Misztótfalusi Kis Miklós, Gabrielle von Baumberg, Edward Lear, James Joyce és Fehér Renátó szövegeit dolgozta fel. A szerzővel rendszeres alkotótársa, Fehér Renátó költő beszélget az elhangzó művekről.

Leonhard Skorupa kézjegye minden zenekaron érezhető, amelynek valaha tagja volt. A bécsi szaxofonos-klarinétos előszeretettel hódol a meglepetéseknek és a fanyar humornak – egy biztos, ünneprontóvá még sohasem vált. Sketchbook Quartetjét eleven, kortárs hangzás jellemzi, amelynek a jazz hagyományai adnak szilárd talajt, ám a zenekarnak az sem okoz gondot, hogy a straight-ahead jazztől a surf rockig bármely zenei stílus hatásait integrálják játékukba. Üdítően szokatlan zenéjük kamarajazznek is elmehetne, ha nem bukkannának fel benne újra meg újra az erős szinkópált ritmusok és a rock and roll gátlástalan felhangjai. Az együttes az utóbbi években mindenesetre nagyban hozzájárult az osztrák jazzszcéna önbizalmának növekedéséhez, nemzetközi jelenlétéhez és népszerűségéhez. Ezúttal is frissen vibráló hangzásra számíthatunk tőlük, amely sajátosan modern, örömteli és tüskés eklekticizmust ünnepel.  

2024-ben Fischer Annie-ösztöndíjban részesült Fenyvesi Gabriella Rea szoprán és Radnóti Róza zongoraművész is. A két fiatal zenész e kitüntetésnek köszönhetően ismerkedett össze, és a dalirodalom remekművei iránti rajongásuk közös dalest megálmodásához vezette el őket. Mindkét fiatal művész tanulmányai során a Zeneakadémia kiváló professzoraitól tanulhatott - Gabriella többek között Meláth Andreától, Almási-Tóth Andrástól vagy Sándor Szabolcstól, Róza pedig Csalog Gábortól, Kemenes Andrástól vagy Wagner Ritától. Mindketten 2022-ben szereztek kitüntetéses MA diplomát az intézményben. Tudásukat külföldi egyetemeken is bővítették: Gabriella Weingarten ösztöndíjasként fél évet töltött a Royal Birmingham Conservatoire-ban Anne Dawson brit szoprán növendékeként, Róza pedig a salzburgi Mozarteumban volt Rohmann Imre tanítványa két éven át. Közösen megálmodott dalestjük műsorára 19. és 20. századi szerzők műveit tűzték, amelyek szinte kivétel nélkül a szerelemről, az abban megélhető mélységekről és magasságokról mesélnek.

A StEFREM széles repertoárjának alappillérei között találjuk a magyar zeneszerzők férfikarra írt darabjait: elsősorban Liszt, Bartók és Kodály műveit, valamint kortárs magyar mestereknek az együttes számára dedikált kompozícióit. A BMC Records gondozásában több lemez is készült, amely ezt a repertoárt örökíti meg. A Zseni születik koncertsorozat a három legnagyobb magyar zenei mester férfikari munkássága előtt tiszteleg, így az sem a véletlen műve, hogy a hangversenyek éppen a szerzők születésnapján valósulnak meg. A koncertek programjának sajátossága, hogy a StEFREM szubjektív válogatásában társulnak a klasszikusok műveihez „örököseik”, azaz a 20-21. századi magyar zeneszerző-generációk kiváló és érdekes kompozíciói. A budapesti StEFREM egy különleges hangzásvilágú vokális együttes. A többszörösen díjnyertes formáció rendszeresen koncertezik Európa-szerte Londontól Bukarestig, de felléptek már Afrikában, Indiában és Dél-Amerikában is. Olyan neves előadókkal dolgoztak együtt, mint Abeer Nehme, Victor Solomon és a King's Singers. 2002 óta 18 lemezük jelent meg. Gazdag és változatos repertoárjukban bizánci és klasszikus darabok, crossover átdolgozások és a capella popdalok egyaránt megtalálhatók. 142 éve ezen a napon született Kodály Zoltán, akinek zenei víziója, munkássága alapvetően befolyásolta a 20. század magyar zenei világát. Oktatási krédójával, amit ma Kodály-módszerként ismerünk, mindmáig nagyszerű eredményeket érnek el világszerte a gyerekek nevelésében. Bár elsősorban a vegyeskari éneklést tartotta a kórusének csúcspontjának, Kodály nagyon sok kiváló férfikari művet is komponált. Ezek közül ma azokat szólaltatja meg a StEfrem, amelyekhez jól illik a néhány fős kamaraegyüttesek hangzása. Nagyszerű versek, idézetek, szakrális és népi szövegek kelnek életre az est folyamán Kodálytól, valamint az örökségét büszkén felvállaló magyar szerzőktől. A sorozat további koncertjei: 2024. október 22. 19:00 St.EFREM: Zseni születik I. | Liszt Ferenc és zenei öröksége2025. március 25. 19:00 St.EFREM: Zseni születik III. | Bartók Béla és zenei öröksége

A Tether Trio két német származású, ám New York-i bázisú zenész, a Grammy-díjra jelölt énekes-zeneszerző, Theo Bleckmann és a nemzetközileg elismert szaxofonos, Timo Vollbrecht műfaji határokat feszegető projektjeként indult. Az Amszterdamban élő zongorista, Harmen Fraanje társaságában merész improvizációkat és melódiákkal teli dalokat szőnek egymásba, bőséges időt hagyva a zenének arra, hogy lélegezzen, kibontakozzon, és kitöltse az őt megillető teret. Rendkívül személyes hangzásvilágukat azáltal teremtik meg, hogy a hangszerek természetes és akusztikus hangszíneit visszafogott, ízléses élő elektronikával gazdagítják. Miután felléptek a 2021-es Fajr nemzetközi fesztiválon Iránban, Bleckmann és Vollbrecht úgy döntött, hogy hihetetlen összhangjukat újabb zenei anyag kidolgozásában kamatoztatják és emelik még magasabb szintre. Így alakult meg a Tether Trio: a név a zenei ötletek szálaira utal, amelyeket a három szabadgondolkodású zenész egybefon.

Szabados György az 1980-as években és az 1990-es évek elejéig a Kassák Klubban, azt követően a Fonóban szervezett karácsonyi hangversenyeket. Halála után, 2015-től a hagyatékának ápolását, életben tartását célul kitűző Adyton Művészeti Alapítvány rendez az eredeti kezdeményezést folytató programokat Adyton Karácsony címmel, ezúttal 9. alkalommal. Szabados zenei világa komplex és sokrétű, nagyon sokfelé vezetnek belőle utak, illetve számos irányból lehet kapcsolódási pontokat találni vele. Egykori zenésztársai közül Grencsó István és Mezei Szilárd leginkább a szabadzenélés technikájára és lelkületére alapozva építették saját zenei világukat. Mára már mindketten meglehetősen távol kerültek a hagyományos jazztől, leginkább a free jazzen túli improvizált kortárs zeneként címkézhetnénk, amit játszanak. Benkő Róbert Grencsó legrégebbi, a folyamatos útkeresésekben, irányváltásokban vele tartó alkotótársa, akivel már jelek nélkül, ösztönösen érzik és értik egymást. Teljesen más irányból érkezett Dukay Barnabás, a kortárs zene rejtőzködő ikonja. A komponista, zenetudós és Bach-kutató azt vallja: a zenében amit lehet, improvizálni kell. Ez akár a mottója is lehet a Grencsóval tizedik éve tartó együttműködésüknek, aminek során csodálatos és nehezen besorolható műfajú lemezeket készítettek (Hátrahagyott dolgok; Esszék; Amikor a hajnal…). A színpadon tehát három zeneszerző és egy ihletett bőgős fog állni. Az ütőhangszer hiánya nem véletlen, hiszen zenéjük nem ritmikus alapon szerveződik. A valós idejű zeneszerzés a legrizikósabb művészeti formák közé tartozik, nincs biztonsági rögzítés, nincs védőháló (mondjuk kotta). Árnyalatokon múlik, hogy szabad szárnyalás vagy szabad zuhanás lesz. Ők eddig soha nem vétették el, mély egymásra hangoltságban mutatják be a teremtés csodáját. Németh Zsolt

Mozart klarinétötöse az egyik legkorábbi, hasonló apparátusra született darab. Bár a zenéjére jellemző érzelmi összetettség és kontraszt itt sem hiányzik, azt aligha találnánk ki, hogy Mozart életének egyik legnehezebb évében írta a művet. A klarinétötös egyesíti azt a három műfajt, amiben szerzője a legjobb volt: az operát, a versenyművet és a vonósnégyest, és nem más inspirálta, mint korának klarinétos sztárja, Anton Stadler. A bemutatón valószínűleg maga a szerző is brácsát ragadott, hogy barátja mellett játsszon. Weber klarinétötöse nemcsak abban osztozik a bizonyára mintaértékű Mozart-darabbal, hogy egyesíti a versenymű lelkét és az operai hatásokat, hanem abban is, hogy egy kivételes hangszínű előadó, Heinrich Baermann ihlette. Weber két leghíresebb operáján kívül legfeljebb klarinétversenyei szoktak felbukkanni a repertoáron, ami nagy kár: ez a kamaramű is bizonyítja, milyen magas minőséget képvisel a többi darabja is.

Gadó Gábor és Harcsa Veronika személyében két olyan művész működik együtt, akiket elsősorban jazzmuzsikusként ismerünk, munkásságuk mégis egyre hangsúlyosabban tolódik a klasszikus és kortárs zene felé. Ennek egy újabb állomását képezte 2023-ban a Shekhinah című lemezük, idén pedig a The Language of Flowers dalaiban folytatódik a klasszikus zenészek és jazzmuzsikusok párbeszéde. Míg azonban a Shekhinah Gadó friss kompozícióit tárta közönség elé Harcsa Veronika szövegeivel, addig a The Language of Flowers arra vállalkozik, hogy Gadó több mint két évtizede, Molnár Eszter szövegeire készült kompozícióit élessze fel, és a magyar vokális jazz talán leghíresebb, Winand Gábor nevével fémjelzett korszakát örökítse tovább. A Gadó – Winand alkotópáros 2002 és 2006 között négy albumot jelentetett meg (Corners of My Mind, Agent Spirituel, Different Garden és Opera Budapest), amelyek mindkettejük pályáját új magaslatokra emelték. A Gadó – Harcsa Quintet ezekről a lemezekről válogatott össze 11 dalt, céljuk azonban természetesen nem a replikálás, hanem úgy tekintenek ezekre a darabokra, ahogyan a jazzsztenderdekre vagy a klasszikus dalirodalomra szokás: olyan dallamokként és szövegekként, amelyeket bárki elővehet, hogy megtalálja bennük a saját hangját. Gadó Gáborral negyed évszázadra nyúlik vissza a közös munka, amelynek során rekordmennyiségű, több mint 25 lemeze jelent meg a BMC Recordsnál. A vokális jazz hagyományainak újjáértelmezéséhez nem is találhatott volna alkalmasabb partnert Harcsa Veronikánál, aki itthon méltán a legnépszerűbb, külföldön pedig a legelismertebb magyar jazzénekesnő. Kvintettjükben a Shekhinah-ról és Gadó más projektjeiből már ismerős két fúvós – a belga trombitás, Laurent Blondiau, valamint a hangszínvarázsló szaxofonos, Ávéd János –, míg a klasszikus zene felől Zétényi Tamás, a kortárs zenei élet kiemelkedő csellistája ad meghatározó színeket a zene karakteréhez.  

Az európai jazz lassan eltávolodik az amerikai mainstream stílustól: megtartja annak minden fontos értékét, mégis önálló improvizatív zenei nyelvet hoz létre. A Párniczky Quartet 2016-ban azért jött létre, hogy megszólaltassa a zenekarvezető Bartók Béla darabjaiból készített átdolgozásait. A közös munkának és Párniczky doktori disszertációjának („Csak tiszta forrásból.” Bartók Béla zenéjének továbbélése a jazzben – LFZE Doktori Iskola) gyümölcse az első albumuk, a Bartók electrified, amely a BMC Records gondozásában jelent meg 2018-ban. A zenekar közvetlen előzménye az a Nigun együttes volt, amelyben a jelenlegi Párniczky Quartet tagjai közül hárman is a közép-kelet-európai népzenei hagyományokból kiindulva játszottak modern jazzt. A kvartett második albuma, a Mikrotheosz (Fonó, 2023), illetve koncertrepertoárjuk egyaránt tartalmazza a kamarajazz, a kortárs klasszikus és a népzene elemeit. A kompozíciók hatalmas alkotói szabadságot adva, nagy energiákkal és mégis artikuláltan szólalnak meg a zenekar előadásában.  

A szakrálist kifejező, az ezáltal megihletődött zenék megjelölésére a „Sacred Music” kifejezés Duke Ellington műve nyomán lett általános, és azt jelzi, hogy a jazz komponisták sokszor és mélyen foglalkoztak a templomi zenén túl is a transzcendens kifejezésével. Ugyan a Modern Art Orchestra egyik korai lemeze is egy karácsonyi koncert, de ezúttal a hangsúly inkább azokra a tartalmakra fog esni, amelyek kevésbé a szezonális, inkább a belsővé tett hitélményt próbálják megragadni. Ezek jegyében fogant például a Via Crucis című oratorikus Liszt-mű átdolgozása, azután a híres Messiás című Händel-klasszikus, és Bach adaptációt is játszik majd a zenekar.

Immár hagyomány, hogy az Opusban a Dresch Quartet zárja az évet, amely jelenlegi formájában négy éve működik. Alapítója – és egyben a magyar etnojazz műfajteremtő fúvós művésze –, Dresch Mihály a 80-as évek óta a magyar zenei élet megkerülhetetlen alakjának számít. Tevékenységéért Kossuth-díjban is részesítették. Zenekara következetesen és magabiztosan járja sajátos útját, amelyet a magyar népzene és az afroamerikai jazz egyéni, a zenekarvezető és a mindenkori tagok által közösen kialakított ötvözete jelöl ki. Elkötelezettség a zenei koncepcióban, tisztelet és alázat a források iránt, kiemelkedő muzsikusok, új és örökzöldnek számító Dresch-szerzemények, sztenderdek Dresch-módra – mindezek együttese adja azt a zenei élményt, amit a kvartett koncertjeinek közönsége minden alkalommal az újszerűség érzésével gazdagodva tapasztalhat meg.  

Részletek hamarosan...

A hazai jazzélet megkerülhetetlen alakjaiból álló Daveform Quintet Oláh Krisztiánnal, Subicz Gáborral, Mester Dániellel, Hock Ernővel és a szerző Szegő Dáviddal bő egy éve sodorja el hallgatóit egyedi és eksztázisig fokozódó zenéjével. Mozgalmas másfél év és több sold out koncert után november 5-én debütál Arrival című lemezük, amelyet élőben most utoljára hallhat a közönség egyben.   A modern jazz műfajában alkotó Daveform Quintet egyedi módon ötvözi az amerikai, skandináv és balkáni zenei elemeket, nagy teret engedve az improvizációnak is. A jazz balladától a kortárs komolyzenén át a modern groove-okig számos stílusban megvillantják eszköztáraikat a hazai jazz színtér jól ismert kiválóságai. A zenekar névadója, zeneszerzője és dobosa Szegő Dávid, aki Oláh Krisztiánnal, Mester Dániellel, Subicz Gáborral és Hock Ernővel közösen olyan erőket szabadít fel, ami garantálja a kollektív eksztázist minden hallgató számára.  

Részletek hamarosan...

Mint tudjuk, Beethoven a zene Mozartja. Magyarul: minden klasszikus zenészek alfája és omegája, a legnagyobb lázadó, a legvagányabb rocker, aki a zenét a sarkaiból fordította ki, aki a sorssal is dacolt: pá-pá-pá-páááám! Ezt a szuperhőst hozzuk el szűk egy órában Szemenyei János színész és Hámori Máté házigazda-karmester segítségével, bemutatva, hogy hogyan is lehet egy kétszáz éves zene ma is kemény, feszes, forradalmi, pörgős és megdöbbentően érzékeny egyszerre. Lesz zongorázás, zenekari lárma, siketség-szimulátor és sok minden más. Csak erős idegzetűeknek!

Mint tudjuk, Beethoven a zene Mozartja. Magyarul: minden klasszikus zenészek alfája és omegája, a legnagyobb lázadó, a legvagányabb rocker, aki a zenét a sarkaiból fordította ki, aki a sorssal is dacolt: pá-pá-pá-páááám! Ezt a szuperhőst hozzuk el szűk egy órában Szemenyei János színész és Hámori Máté házigazda-karmester segítségével, bemutatva, hogy hogyan is lehet egy kétszáz éves zene ma is kemény, feszes, forradalmi, pörgős és megdöbbentően érzékeny egyszerre. Lesz zongorázás, zenekari lárma, siketség-szimulátor és sok minden más. Csak erős idegzetűeknek!

Részletek hamarosan...

Ez az este valójában három este, három különböző stúdiófelvétel során rögzítették 1954 áprilisa és 1955 augusztusa között. O’Day-t a fiatal Los Angeles-i producer, Norman Granz szerződtette (Jazz at the Philharmonic), Jimmy Rowlest két kevésbé ismert zongorista váltotta, és négy számban Tal Farlow gitáros is közreműködött. Az énekesnő egyenes, a szélesebb vibrátót kerülő, fátyolos, ironikusan és mélabúsan is magával ragadó előadásmódját többen szaxofonhoz hasonlították. Fellépése a Newport Jazzfesztiválon pár év múlva jazztörténet a javából. O’Day itt a standardeket (The Man I Love, There’ll Never Be Another You) azonnal magáévá teszi, a saját blues számának előadásából pedig kiderül, miért mondtak mindig elsőre igent a fekete jazz-zenészek, ha Anita O’Day hívta őket a zenekarába. A nemzetközi színtéren is jegyzett énekesnő, a saját zenekarával is új utakra törő Karosi Júlia ajánlotta a zenekar figyelmébe a produkciót, ő is fogja O’Day szerepét magára vállalni. 

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Haydn életét végigkísérte a kvartett-komponálás, első és utolsó vonósnégyese között 48 év telt el, több, mint Schumann teljes élete. A romantikus mester pedig szinte összes kamarazenei művét egyetlen év alatt írta. Kurtág György művészete sok szállal kapcsolódik mindkét nagy elődhöz. A Dohnányi Quartet idei koncertsorozatában e három szerző vonósnégyesein keresztül nyújt bepillantást a műfaj mélységeibe, sokszínűségébe.

Részletek hamarosan...

A zseniális és sokoldalú Roy Hargrove 30 éve trombitálta össze ezt a szaxofonos parádét, amely szinte túlcsordul 73 perc fölötti időtartamával. Hargrove (1969-2018) csodákat teremtett: kvintett lemezein kívül big band-et alapított, széles kapukat nyitott a hip-hop és az R&B felé. Itt a nagyratörő fiatal oroszlánok egyikeként újabb példáját adja annak, ahogy generációját a jazztörténeti hagyományban pozícionálja, miközben boldogan kiélvezi a zenei találkozások minden percét. A Cyrus Chestnut–Rodney Whitaker–Gregory Hutchinson ritmusszekció Ron Blake, Branford Marsalis és Joshua Redman harmincas éveikben járó szaxofonosokat, illetve a nagy öregeket: Johnny Griffint, Joe Hendersont és Stanley Turrentine-t látja vendégül. Hargrove zenekarvezetőként, komponistaként, szólistaként és vendéglátóként is csillog, mosolyogva nyitva ajtót a szaxofonos sztárok felvonulásának. Bacsó Kristóf, Ávéd János, Dennert Árpád és Cserta Balázs, tehát a MAO majdnem teljes szaxofonszólama felváltva interpretálja a nagy elődök zenéjét, míg a trombitaszólamot Fekete-Kovács Kornél játssza.

A romantika – Grieg, Dvořák, Suk, Csajkovszkij Ne hozzanak lázba minket az erőtől duzzadó, fennkölt zenei motívumok, vagy ne lágyuljunk el a szelíden szívünkbe lopódzó dallamoktól?! Dehogynem! Pont ezt szeretné a Liszt Ferenc Kamarazenekar a legszebb és legismertebb romantikus művekből összeállított műsorral elérni. A három nagy romantikus zeneszerző közé bekerült egy olyan cseh alkotó, akinek a neve talán ismeretlenebbül cseng. Josef Suk azonban a „családhoz tartozik”, mármint a Dvořák családhoz: először tanítványként, majd a magánélet szintjén is összekötötte életét a famíliával. A Szerenádot 19 évesen, a későbbi após zenei követőjeként, sikerült szinte tökéletesen dvořákivá megírnia.

Schubert zenéjét ülteti át kortárs nyelvre Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész, Harcsa Veronika énekes, valamint Bolcsó Bálint zeneszerző új produkciója. A BMC Records gondozásában 2020-ban megjelent, nemzetközi figyelmet kiváltott Debussy NOW! című lemez után a művészek újabb zeneszerző dalait szabják át saját hangszereikre és azok nyelvezetére. Az improvizációk, a klasszikus és jazz énektechnika közti hangszínek, illetve az élő elektronikus hatások tovább tágítják a Schubert-dalok végtelen, érzéki és hátborzongatóan szép univerzumát, egyúttal pedig az emberi hang és a hárfa kifejezőeszközeit is – a jól ismert, örök érvényű dalok igazi mai térélménnyé lényegülnek át a trió előadásában. A 2025 elején megjelenő Schubert NOW! című lemezfelvétel teljes anyaga ezen a koncerten hangzik el először élőben, a BMC Koncerttermében.  

A 20. század elején zenéje gond nélkül talált utat az operett negédes világába a Három a kislány című daljáték révén, és életműve tele van a 19. század eleji Bécs zenekedvelői számára írt könnyed, alkalmi darabokkal, mégis, a nyugati művészi zene történetében kevesen jutottak olyan mélyre az emberi reménytelenség megragadásában, mint Franz Schubert. „Minden gyalázatosan megy – írta egyik barátjának az 1820-as évek elején –, mert e nyomorúságos világban majd’ minden értelmes embernek ez a sorsa. És mihez is kezdenénk a boldogsággal, amikor a boldogtalanság immár egyetlen izgatószerünk.” Hogy ennek a boldogtalanságnak milyen életrajzi okai voltak (a szerelmi csalódástól az anyagi nehézségeken át a végzetes betegségig számosak), az kevésbé érdekes annál, mint hogy 200 évvel később, mi, a mai hallgatók miként vagyunk képesek átélni a schuberti zenében megjelenített reménytelenséget. Csalog Gábor koncertjén az 1825-ben komponált, nagyszabású a-moll szonáta (D. 845) fog majd lehetőséget nyújtani ennek kipróbálására, az est első felében pedig a zongoraművész és Fazekas Gergely zenetörténész beszélgetésében tágabb kontextusban, más művekből vett illusztrációk nyomán kerül szóba, hogy milyen eszközökkel jeleníthető meg a zenében a reménytelenség érzése.

A 2018-ban alakult Korossy Kvartett célkitűzései közt szerepel a méltán híres magyar vonósnégyes-hagyomány továbbörökítése, illetve a minél szélesebb repertoár megismertetése, bemutatása a hazai és a külföldi közönség számára. Ebben az elhatározásukban olyan neves művészek segítik a munkájukat, mint Günter Pichler, Keller András, Takács-Nagy Gábor, Kováts Péter, Kokas Katalin, Kelemen Barnabás, Gulyás Márta vagy Eberhard Feltz. 2021-ben a nemzetközi Bartók Világversenyen 5 különböző különdíjjal jutalmazták az együttest, majd egy évre rá felvételt nyertek a legendás Alban Berg Quartet primáriusa, Günter Pichler osztályába, a madridi Reina Sofia School of Musicba. A Korossy Kvartett 2023 őszén induló Bartók-sorozatában 2 év alatt, 6 koncerten Bartók összes vonósnégyesét szólaltatja meg, amelyek mellé a zeneirodalom legnagyobb szerzőitől, különböző koncepciók szerint válogattak műveket. 5. vonósnégyese talán a legkiemelkedőbben tükrözi Bartók Béla zsenialitását a műfajban. Miközben a letisztult hídforma egyes tételei is a legmagasabb fokú zenei áramvonalasság mintapéldáit adják, elementáris kifejezőerő és letaglózó szuggesztivitás árad minden egyes hangból. Mozart ugyancsak szerzői képességeinek legjavát mutatja be utolsó, F-dúr vonósnégyesében. Mindkét művet ugyanaz a bölcs szerkesztés, és a már-már kétségbeejtően tökéletes és érzéki formavilág jellemzi. A hangszerek egyszerre léteznek egyénekként és közösségben, hogy olykor a legintimebb vallomásosságnak is az eszközeivé válhassanak. Ez a fajta drámai hangszerkezelés is a vonósnégyes-irodalom legmagasabb köreibe emeli a két alkotást. Fotó: Felvégi Andrea

Nemcsak a kvartett tagjai, ez az album maga is legenda. Úgy tartják, hogy két szám is innen került be a jazz nagy daloskönyvébe. Az autodidakta Montgomeryt 1965-ben már mindenhová hívták, például a New York-i Half-Note-ba a szokásos kvartettjével. A ritmusszekció, Wynton Kelly, Paul Chambers és Jimmy Cobb történetesen négy évig kísérte Miles Davist korábban. Valamiért a koncertfelvételről csak a No Blues és az If I Could See Me Now került az első kiadásra, a többi három hónappal későbbi stúdiófelvétel. Két „számos” szám, a Unit 7 és a Four on Six erről az albumról lett standard, de a What’s New bluesos, rejtett feszültsége is csupa izgalom. Tananyag ma már a szinte levegővétel nélkül végig sodró lendület, olyan, mint egy sistergő gőzmozdony teljes sebességgel, és nem csak a gitár kelti ezt az érzést, a zongora is és a kíséret is végig, ahogy az egész kvartett elénk tárja a fütyülhető, mégis árnyalt melódiákat végtelenségig pontos összjátékával. Az első LP kiadást számos analóg és digitális lemez követte 1965 óta, mert ez az anyag nem öregszik. A zenekar gitárosa, a jazz minden árnyalatában színhű hangképet adó Komjáti Áron itt szólistaként interpretálja a klasszikus számokat.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. A big bandek legnagyobb népszerűségüket a swingkorszakban érték el, és a jazztörténeti hagyományt magáénak valló Modern Art Orchestra szívesen tér vissza a gyökerekhez. Legutóbb Korb Attila harsonás Swinging on the Danube című szvitje teljes egészében ennek a stílusnak a jegyében született, ráadásul a szerző több hangszeren is játszik benne, emlékezetes például basszus-szaxofon szólója. Ám nem csak Korb, aki tradicionális zenekarokban is sokszor szerepel, hanem a többi zeneszerző tag is épít a hagyományra és a swingre, akár ritmikában, harmóniában, akár a lüktetésben, amelyről Ellingtonék száma azt tanítja: nélküle nem ér semmit az egész.

A 2023-as év négy koncertje után új bérletsorozatot hirdet a BMC-ben Stark János Mátyás, Devich Gergely és Ránki Fülöp együttese, immár Trio Haris néven. A harmadik koncert főszerepét a zongorás trió műfajának két klasszikus óriása, Haydn és Beethoven kapja. Haydn, mint oly sok művében, E-dúr triójában is rengeteg finom meglepetéssel él. Már a darab legelején megszólaló főtéma vonós pizzicatói sem szokványosak, nem beszélve a zongora hosszú szólójáról a lassú tételben, és a helyenként hajmeresztő modulációkról. A művet tartása és emelkedettsége ideális párjává teszi Beethoven „Főherceg” triójának – jóllehet, a művek habitusán érezhető, hogy míg Haydn egy virtuóz zongoraművésznőnek dedikálta trióját, addig Beethoven darabjának címzettje Habsburg-Lotaringiai Rudolf főherceg, akinek a szerző számos kompozícióját ajánlotta. A trióirodalom egyik leginkább nagyszabású alkotása formájában szimfonikus léptékű, mégsem veszít a kis kamaraegyüttesre oly jellemző intimitásból és a B-dúr hangnem lágyságából; D-dúr Andantéja pedig egyike Beethoven legmeghatóbb lassú variációsorozatainak. A sorozat további koncertjei: 2024. október 5. 19:00 Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) I. | Haydn, Liszt, Schubert2025. január 4. 19:00 Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) II. | Takemitsu, Schubert, Sosztakovics2025. június 7. 19:00 Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) IV. | Schumann és Brahms

A StEFREM széles repertoárjának alappillérei között találjuk a magyar zeneszerzők férfikarra írt darabjait: elsősorban Liszt, Bartók és Kodály műveit, valamint kortárs magyar mestereknek az együttes számára dedikált kompozícióit. A BMC Records gondozásában több lemez is készült, amely ezt a repertoárt örökíti meg. A Zseni születik koncertsorozat a három legnagyobb magyar zenei mester férfikari munkássága előtt tiszteleg, így az sem a véletlen műve, hogy a hangversenyek éppen a szerzők születésnapján valósulnak meg. A koncertek programjának sajátossága, hogy a StEFREM szubjektív válogatásában társulnak a klasszikusok műveihez „örököseik”, azaz a 20-21. századi magyar zeneszerző-generációk kiváló és érdekes kompozíciói. A budapesti StEFREM egy különleges hangzásvilágú vokális együttes. A többszörösen díjnyertes formáció rendszeresen koncertezik Európa-szerte Londontól Bukarestig, de felléptek már Afrikában, Indiában és Dél-Amerikában is. Olyan neves előadókkal dolgoztak együtt, mint Abeer Nehme, Victor Solomon és a King's Singers. 2002 óta 18 lemezük jelent meg. Gazdag és változatos repertoárjukban bizánci és klasszikus darabok, crossover átdolgozások és a capella popdalok egyaránt megtalálhatók. A keresztény hit és kultúrkör egyik legfontosabb ünnepén látta meg a napvilágot Bartók Béla 143 éve: Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, március 25-én, amit az Örömhírvétel ünnepének is neveznek. Az emberiség zenéjére is különösen termékenyítőleg hatott Bartók sajátos, tiszta forrásból táplálkozó művészete, ami halála után 80 évvel is elmondható. A magyar géniuszok közül Liszt több mint hatvan, Kodály húsz férfikart írt, Bartók mindössze hatot, amelyek viszont a műfajnak gyöngyszemei, és egész szerzői munkásságát végigkísérik. Különösen az Elmúlt időkből és a Székely népdalok meghatározóak a férfikari irodalomban. A Zseni születik című háromrészes hangversenysorozat záró epizódjában a Bartók-művekhez hat magyar kortárs szerző: Dukay Barnabás, Sáry László, Kelemen László, Horváth Márton Levente, Zombola Péter és Bubnó Tamás kompozíciói, átiratai illeszkednek. A sorozat további koncertjei: 2024. október 22. 19:00 St.EFREM: Zseni születik I. | Liszt Ferenc és zenei öröksége2024. december 16. 19:00 St.EFREM: Zseni születik II. | Kodály Zoltán és zenei öröksége

A bőgős Stanley Clarke neve van legelöl ezen a stúdiólemez-borítón, de csak a névsor miatt: a kvintett (Freddie Hubbarddal, Lenny White-tal és Chick Coreával) főleg Griffith Park Band néven szerepelt.  Ekkoriban a legnagyobb név talán a szaxofon legenda Joe Henderson, így általában övé az első szóló is a témákban. A végig akusztikus zenekar a hangulatok széles kavalkádját mutatja be. A zenészek nagymacska-szerűen mozognak, lustálkodva nyújtózkodnak, aztán úgy nekiiramodnak, mint a szél. Nem véletlen, hogy a zenekarnak több koncert-, mint stúdiófelvétele van. Itt csak egy Steve Swallow-szerzeményt tűztek műsorra, egyébként a témák saját kompozíciók, amelyekben mind a roppant inspiratív együtt játék, mind a nagyívű imprók tökéletesen kibontakozhatnak. Jó hallgatni, hogy a jazzrock óriásai hogy lubickoltak egymással egy hard bop folyóban, mielőtt átkeltek volna rajta. A MAO szólisták viszont már négy évtized felhalmozott zenei tudásának birtokában reflektálhatnak erre az albumra. 

A kortárs – Miho Hazama, Erkin, Christopher Cerrone, Pavel Fischer Ahogy a sportban, a zenében is megvannak a teljesítménynövelés, illetve a lazítás eszközei. A Liszt Ferenc Kamarazenekar gátlások nélkül emeli ki műsorában a kortárs jelzőt, hiszen hasonló programjával már többször ért el hatalmas közönségsikert. A meditatív, lazább művek és a pörgős, eksztatikus részek megfelelő adagolásával a nemzetközi hírű együttes nagyszerűen egyensúlyoz a hatásmechanizmusok között. A koncert alatt a hallgatók, mint egy jó edzésnél, jóleső megújulást, feltöltődést élhetnek át.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. A Nemzetközi Jazznapon, amely Herbie Hancock, a jazz-rock egyik elindítója nevéhez köthető kezdeményezés, szinte magától értetődő, hogy a MAO is a jazz-rock műfajban született, ugyancsak terjedelmes repertoárjából szemezget. A sokoldalú trombitás-szerző Subicz Gábor, a zongorista Cseke Gábor és a szaxofonos szólam vezetője, Bacsó Kristóf és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél darabjai adják a műsor gerincét. A dobokon játszó vendégszólista személye meglepetés.

Ez a lemez egy még legendásabb, másik felvétel árnyékába került, pedig rengeteg szépség rejlik benne. A szaxofonos Paul Desmond a Dave Brubeck kvartett egyetlen tagja a zenekarvezetőn kívül, aki nagy név lett. Desmond 1959 augusztusában egy Time Out című lemezt vett fel a Dave Brubeck Quartet tagjaként – az egyik legsikeresebb jazzlemezt valaha. Szeptemberben Jim Hall gitáros, valamint Percy Heath és Connie Kay a Modern Jazz Quartetből csatlakoztak Desmondhoz második szerzői lemezére. A hátra dőlős, hűvös, elegáns, de dögösen szvingelő jazz aranykorának újabb példajaként a kvartett egységesen, rendíthetetlenül nyomja a korszak slágereit, melyek között MJQ-számok mellett főleg standardek vannak, de a CD újrakiadásra egy Desmond-szerzemény is felfért. Az altszaxofon behízelgő és tetszelgő, csábító és megnyugtató. Ezért lett a Playboy magazin szavazásán abban az évben megint első, erre utal az album címe. Ahogy azt a sorozat törzsközönségéből biztosan sokan sejtik, Dennert Árpád fogja a szaxofon egyik felejthetetlen mesterének hangzását a MAO ritmusszekciójával megidézni.

„Ez már nem az a boldog idő, amikor minden tárgy körül az ifjúság dicsfényét látjuk, hanem fatális felismerése egy nyomorult valóságnak, amelyet fantáziámmal (hála érte Istennek), amennyire lehet, igyekszem szépíteni.” 1824-ben írta e sorokat Franz Schubert bátyjának, Ferdinandnak. Hogy Schubert zeneszerzői gondolkodásában a szépség központi szerepet játszik, azt aligha kell bizonygatni bárkinek, aki akár csak néhány percnyi Schubert-zenét hallott életében. Csakhogy éppen a 19. század elején a zeneesztétikai gondolkodásban elkezdte átvenni a „szépség” fogalmának kitüntetett helyét a „fenséges” fogalma, a Schubert-dallamok szavakkal megragadhatatlan, földöntúli szépsége tehát egy korábbi korszak, Mozart és Haydn korszakának lenyomata. A Csalog Gábor és két zenésztársa, Varga Oszkár és Varga István előadásában megszólaló B-dúr zongorás trió (B. 898), amelyet 1827-ben kezdett komponálni Schubert, de csak egy évvel később, halála évében fejezett be, mind a „szépség”, mind a „fenséges” fogalmának zenei megjelenítésére számos példát kínál, az est első felében Fazekas Gergely zenetörténész részvételével zajló beszélgetés során pedig nemcsak a zeneesztétikai változásról esik majd szó, hanem a schuberti szépségfogalom további példái is előkerülnek. Persze senki ne várja, hogy az est folyamán fény derül arra, miben is rejlik a Schubert-zene szépségének titka, hiszen azt legfeljebb találgatni lehet, megfejteni nem. És ez így van jól.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. Akár ismét asszociálhatunk Herbie Hancock nevére is a Modern Art Orchestra szezonzáró tematikus estje kapcsán, mert ezt az utat Hancock szextettje is bejárta közel 30 éve: az aktuális pop slágereket dolgozták fel instrumentálisan. Persze amióta a jazz kialakult, azóta használja az improvizációhoz kiindulópontként a divatos számokat, a Nagy Amerikai Daloskönyv szinte csak musical, pop és film-slágerekből tevődött össze a harmincas évekre. Az utóbbi néhány évtizedben a pop új stílusainak frissessége a legnevesebb külföldi előadókat újra megihlette. A magyar jazz repertoárba is bekerültek a legsikeresebb popegyüttesek számai, ráadásul az olyan háziszerzők, mint Subicz Gábor, Bacsó Kristóf, és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél film- vagy színpadi zenék adaptációját is elkészítették, az új jazz-standardek egész sorát létrehozva.