Egyszerre tekint kelet és nyugat felé az osztrák szitárművész, Klaus Falschlunger és az olasz harmonikás, Luciano Biondini duója. A két, látszólag össze nem illő művészi irány és hangszer a jazz univerzális nyelvének közvetítésével lép reakcióba, hogy irizáló vegyületben egyesüljön. Falschlunger és Biondini a Songline magazinban is méltatott, Once in a Blue Moon című albumon saját zenei identitására támaszkodva hoz létre egy élénkségével, közvetlenségével és szolid színpompájával azonnal ható világot, amelyben a jazz, a pop és a hindusztáni hagyományok mellett latinos és minimalista alkotóelemek is felfedezhetők. A robbanásig feszült dalok és a csendes, befelé tekintő számok ugyanabból a sodró lendületből és kábítóan szép dallamvilágból sarjadnak; a két hangszer párbeszéde leleményes és érdekfeszítő fordulatokkal, de sohasem hivalkodóan bontakozik ki a hallgató előtt.