Zeneszerzőként foglalkoztatott a kérdés, hogy miért keresem a kapcsolatot a legtöbb autonóm kompozíciómban a színház világával? Számos esetben teljes színpadi művek dramaturgiáját fordítottam le pusztán hangszeres darabokra, vagy egy-egy darab alapjaként a hangszeresek között elképzelt szituációkat vezettem át zenei gesztusokra. Mindezt persze ösztönösen tettem, de mégis többször kellett magyarázkodnom műveim zeneiségének autonómiáját féltő barátaim és mentoraim előtt. Azt hiszem, az ilyen beszélgetések nyomán bennem támadt kérdések vezettek el oda, hogy három és fél zenei felsőfokú diploma megszerzése után doktori tanulmányaimat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végeztem, a hangszeres színház műfajának belső kettősségét, a benne megtalálható két művészeti ág, a színház és a zene önállóságának határait kutatva. A doktori munka része volt többek között a Monument hangszeres szólómű sorozat első három darabjának, illetve Csikós Attila színművének felhasználásával, három hangszeres színpadi előadóra született Trió című darabom létrehozása is. Bár a DLA fokozat büszke viselője vagyok már egy ideje, mégis szükségét éreztem, hogy egy „doktori koncert" keretében, rövid áttekintést adjak a kutatás főbb kérdéseiről és eredményeiről.

Köszönettel tartozom kutatásom segítőinek, konzulensemnek, Tallér Zsófiának és Stöhr Lórándnak, édesanyámnak, Kőváry Katalinnak, aki a Trió színpadi verziójának rendezője volt, a Monument ciklus darabjainak felkéréseiért és a művek ősbemutatóiért Horia Dumitrachenak, Ittzés Gergelynek és Fazekas Györgynek, valamint az Artisjusnak és a Nemzeti Kulturális Alapnak a művek létrehozásához nyújtott támogatásáért.

A doktori értekezés elérhető itt:
szfe.hu/doktori-dolgozat/27958/