Az elefántcsontparti Aly Keïta a balafon, azaz a nyugat-afrikai xilofon egyik nagy mestere, akinek játékát öt évvel ezelőtt, a Hans Lüdemann Trio Ivoire tagjaként a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében adott koncertjükön egy ízben már megcsodálhatta az Opus közönsége. Keïta kiemelkedő képességeit, előadásmódját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan művészeket ihletett együttműködésre, mint Joe Zawinul, Omar Sosa vagy Jan Garbarek.

Keïta két svájci zenésszel, Jan Galega Brönnimann klarinétossal és Lucas Niggli dobos-ütőhangszeressel (ő pedig alig egy éve nyűgözte le az Opus látogatóit a Schaerer - Biondini - Kalima - Niggli kvartett tagjaként) megalakított triója rendkívüli elevenséggel és érzékkel, vagy ahogy ők mondják, ‘vibe és groove testvériséggel’ ötvözi a tradicionális afrikai repertoárt a nyugati jazz, az improvizáció és afrikai ritmusok elemeivel. Mégis, a kiindulópont e trió történetében, s 2016-ban megjelent albumuk, – a bambara nyelven a holdfényt jelentő – Kalo-Yele zenéjében sok ezer kilométerrel távolabbra és jó néhány évtizeddel korábbra nyúlik vissza, mint amikor a trió tagjai beléptek a svájci stúdió ajtaján, hogy albumra rögzítsék azt. Lucas Niggli és Jan Galega Brönnimann ugyanis mindketten Kamerunban születtek, egyéves koruk óta barátok, s közös fiatalságukat a nyugat-afrikai zene hangjai és ritmusai között töltötték!

Thierry Quénum írja a CD kísérőszövegében: „Ha bárki, bármikor megpróbálná besorolni valamilyen kategóriába e három zenész repertoárját és egymás közti interakcióját, nos, csak szerencsét kívánhatok neki! Mindhárman egyaránt mesterei a melódiának és a ritmusnak, s éppoly könnyedén vitorláznak a jazz tengerpartja mentén, mint az úgynevezett ‘világzene’ zátonyai és homokpadjai közt.”