Beethoven 1814-ben, több évnyi szünetet követően tért vissza a zongoraszonáta műfajához: az e-moll darabbal, mely mindössze két tételből áll. „A szív és az ész harca”, illetve „Társalkodás a kedvessel” – a mester utolsó titkára és egyik első életrajzírója, az utóbb oly sok zenetörténeti lódításon rajta kapott Anton Schindler kétes hitelű állítása szerint ezek lettek volna a szonáta tételcímei, utalásképpen a mű dedikáltja, Lichnowsky herceg aktuális szerelmi liezonjára. „Valószínűleg a legjobb, amit valaha írtam” – ezzel a kommentárral küldte el kiadójának 1825-ben Beethoven a testvérének dedikált hat bagatellt. Bár a szerző eredetileg összefüggő ciklusnak szánta gyűjteményt, önállóan is megállják helyüket a rövid karakterdarabok, amelyek közül ezúttal hármat hallhat majd a közönség. A hangversenyt és egyben koncertsorozatot is egy kései szonáta zárja. A sűrű, kontrapunktikus textúrájáról ismert Asz-dúr mű kottájában található szokatlan címek, előadási utasítások több elemzőt is egy mögöttes narratíva felfedezésére késztettek. A sorozatot beszegő utolsó koncert előadója a Liszt-díjas Csalog Gábor lesz, hiszen ahogy az köztudott, a kortárs zene előadása terén olyannyira példás elkötelezettséget tanúsító művész egyszersmind avatott Beethoven-interpretátor is.