„Amikor kortársaink legújabb műveit a klasszikusok tükre elé állítjuk, nem a szembesítés a cél: sokkal fontosabb, hogy éljük át, tapasztaljuk meg, hogy az emlékezés, a reflexió, a visszatükrözés a zene természetes létállapota. Persze mindig felvethető, hogy hasonlít-e a tükrözött kép vagy csak homályos kontúrokat fedezhetünk fel benne. Brandenburg Ádám a Budapesti Vonósok felkérésére írt darabjával Mahler nevezetes szimfóniatételével folytat párbeszédet. Miként Mahler, ő is a hárfa és a vonószenekar hangzásából indult ki. Varga Judit múlt évben bemutatott darabja, a Black and White meghökkentő kérdések sorát veti fel, például, hogy van-e kezdő- és végpontja egy kompozíciónak. Nem fukarkodik meghökkentő pillanatokban Biber Csatazenéje sem. A 17. századi mester különleges és merész effektusokban gazdag kompozíciója bő három évszázad múltán sem vesztett frissességéből.”

Molnár Szabolcs zenetörténész, a hangverseny házigazdája