Frédéric Chopin ezerféleképpen kötődött a sötétséghez: imádta az éjszakát, erről tanúskodnak álomszerűen szép noktürnjei, de vonzotta a metaforikus értelemben vett sötétség is, miként az felkavaróan komor hangzásvilágú darabjaiból, addig nem hallott, olykor egészen torznak ható harmóniameneteiből, különös dallamaiból kiviláglik. A zenekritikus Hippolyte Barbedette 1861-ben, bő húsz évvel Chopin halála után így írt róla: „Chopin beteg ember volt, aki élvezte a szenvedést, és nem akart meggyógyulni; fájdalmát imádni való formában öntötte ki – nyelvének édes mélabúja fejezte ki a szomorúságát. […] Chopin zenéje lényegét tekintve egészségtelen. Ez benne a vonzó és ezért oly veszélyes.” A kritikusnak természetesen nem – vagy csak részben – volt igaza, hiszen Chopinnek sokszor még a „sötét” zenéi is gyógyító, vigasztaló hatásúak. Csalog Gábor koncertjén Chopin egyszerre vonzó és veszélyes sötét világát járjuk majd körbe válogatott noktürnök, etűdök és tánctételek révén, és erről fog szólni az est első felében zajló beszélgetés is, amelyben Fazekas Gergely zenetörténész lesz a zongoraművész partnere.