A tánc a test művészete, a zene a szellemé. Az embert pedig – ideális esetben – test és szellem harmóniája határozza meg, és ez jellemzi a legmagasabb rendű tánczenéket is. Bach szvittételeire ugyan nem táncoltak a 18. század elején, de ott lüktet bennük az emberi mozgás érzete, és bár Schubert keringőire remekül lehet táncolni, dallam- és harmónivilágukat tekintve ezek a művek sem kevésbé izgalmasak, mint a „nagy” Schubert-zenék. Három évszázad tánczenéiből válogat Csalog Gábor a koncerten, amely számos izgalmas kérdést vet: mik a jellemzői a különböző táncműfajoknak, miként viszonyultak a természeténél fogva populáris eredetű táncokhoz a különböző korszakok különböző zeneszerző, egyáltalán: mit mond el Bach, Schubert, Schumann, Ravel vagy Stravinsky zenéje szellem és test viszonyáról? A kérdések nem költőiek – vagy ha részben azok is – konkrétan is előkerülnek a koncert első felében.
(Fazekas Gergely)