A magyar zenei élet delejes tekintetű, harmonikás vajákosa valódi ínyencként keveri boszorkánykonyhájában a zenei fűszereket: az örmény hagyomány telt és egzotikus ízei magától értetődő harmóniában olvadnak össze a bódító argentin tangóval, az azt megreformáló Astor Piazzola dallamaival és a karakteres balkáni ritmusokkal. Egyszerre komplex és szabad ez az ízvilág – akárcsak az európai és amerikai jazz és improvizatív zene, melyet David Yengibarian konyhamérlegének egyik serpenyőjébe helyez kompozíciói örök, esztétikai mércéjeként.

„A mi zenénk tekervényes, hosszú, háborús, boldog-boldogtalan, tragikus utat járt be, holokauszttal, szenvedéssel, örömmel. A népzenében tökéletesen benne van egy nép sorsa. Nem akartam amerikai zenét játszani, de a saját népzenémet alkalmasnak tartom arra, hogy jazzre jellemző igényességgel közelítsek hozzá. Azt hiszem, általában minden igazi zenész a saját kultúráját igyekszik a legmagasabb színvonalon érvényesíteni – ami azért nem azt jelenti, hogy alkalomadtán nem játszhatunk egy-egy ismert amerikai jazz sztenderdet” – mondja zenéjéről az örmény származású David Yengibarian, aki több mint 25 éve él Magyarországon, ezalatt pedig öt lemezt jelentetett meg itt és az egyik legkeresettebb hazai világzenei szerzővé és előadóvá vált. A BMC Recordsnál két albuma látott napvilágot, a Tango Passion (2001) valamint a Frank Londonnal közös Pandoukht (2003), 2022-ben pedig új lemezzel jelentkezett a Hunnia Recordsnál, melyen az őt ért zenei inspirációkat veszi sorra triójával és két vendégzenésszel (Vasilis Klapakis, Eva Alekszandrovna) kiegészülve, Influences címmel.