A Meszecsinka nemrég megjelent új albumát mutatja be az Opusban, amely a Worldmusic Charts Europe hetedik helyén indított. A lemez lelkes magyar sajtóvisszhangot váltott ki. A recorder.hu szerint „rengeteg, a népi hagyományokból, ősi transzzenékből merítő, rockos eszközöket is használó zenekar szeretne ilyen lemezt csinálni, ami elvisz valahova máshova – de csak keveseknek sikerül... A Meszecsinka felismerhetően önazonos zenekar, ugyanakkor most újabb arcát mutatja meg... Egyedi és magával ragadó.” A langolo.hu pedig így írt az albumról: „az egész karcosabb, indulatosabb, érzésnehezebb lett; pszichedéliája is más, ami fölött épp elsiklik, oda beleszánt. Egyébként egyértelmű, hogy mit szeretek leginkább a Meszecsinkában: a kiismerhetőség, a tetten érhetőség lehetetlenségét. Hogy sosincs teljesen felfejtve, mindig marad vissza valami, néhány hagymahéjnyi esszencia, cselesen elcsomagolt titkok, amikbe további szépségeket, gyönyört, fájdalmakat, lemondást rejtettek.”

A Meszecsinka stílusát képtelenség lenne néhány szóban megragadni. A világzene, a pszichedélia és a rock egyaránt közel áll hozzájuk, de hat rájuk a szibériai és mindenféle lírai zene is. Átengedik magukon mindezeket az inspirációkat, és egy saját zenét hoznak létre belőlük. A szövegek a mindennapok gyötrelmeiről, szépségeiről, nehézségeiről szólnak, köztük a halálról, a pánikról és a szerelemről.