„Akira Kuroszava klasszikusa, a Hét szamuráj című film zenéiből (zeneszerző: Fumio Hajaszaka) kiindulva egy olyan miliőbe jutottunk, ahol a kevés hang és az egyszerű dallamvilág által teremtődik meg a kellő feszültség és koncentráció. Feltárult előttünk a Busido, a szamurájok életmódját befolyásoló szigorú normarendszer – konfuciánus és buddhista elemeivel –, hangsúlyozva a hűség, a becsület, az egyszerűség és a harcművészetek gyakorlásának fontosságát.
Nem is olyan nehéz hasonlóságot találni az improvizáló zenészek íratlan szabályaival, ahol a tartalom nem erkölcs, hanem cselekvés formájában jelenik meg, mégis áthatja egy olyan szellemi légkör, ami szívesen vállal közösséget Kuroszava szamurájaival.”
Geröly Tamás Sándor - Ajtai Péter - Kováts Gergő

„Hagyományosan radikális. Radikálisan hagyományos” – olvashattuk a trió önmeghatározását A ronggyá tépett idő című korábbi lemezükön, mely ugyanúgy a Hunnia Recordsnál jelent meg, mint a most bemutatásra kerülő Seven Samurai Suite. Geröly „virtuális” triója ezúttal is több rétegű anyagot tett le az asztalra, melynek már a közvetlenül érzékelhető felszíne sem „fecseg”, hogy aztán a „hallgat a mély” szinte tapinthatóvá váljon általa, úgy zenei, mind spirituális értelmben.

„Az ihlet vagy indíttatás tárgya ez esetben Akira Kurosawa klasszikusa, a Hét szamuráj, amelynek képsorai Fumio Hayasaka zeneszerző dallamaival együtt inspirálták a trió névadóját, Geröly Tamást arra, hogy egy saját kompozicionális szerkezeten belül teremtsen teret a szabad improvizációnak, a magyar szabadzene olyan meghatározó alakjaival, mint Kováts Gergő és Ajtai Péter, akikkel már hosszú ideje egy triót alkotnak. (...) Három, távol-keleti felmenőkkel tudtommal nem rendelkező muzsikus játszik olyan dinamizmusokkal, hangképzéssel és fantáziával, amely Japán ősi szakrális és világi kultúráját ötvözi saját, improvizatív zenei nyelvükkel, amely már önmagában is remek teljesítmény. Nekünk pedig egy eddig nem hallott Geröly triót jelent, amely a fentieken túl a finomra hangoltságával mutatja meg új arcát a korábbi elsöprő lendületükkel szemben. A játéknak most más a tétje, az előzetesen átgondolt ívek a benső figyelemből és fegyelemből állnak össze mozaikszerűen egy egésszé. Ez a tagoltság egy olyan feszültség- és figyelemfelkeltő eszköz, ami feltehetően remekül reflektálna Kurosawa képi világára is...”  Németh Attila, ekultura.hu