Bárki, aki megkísérel hiteles leírást adni a Mario Rom’s Interzone trióról, előbb-utóbb szuperlatívuszokban fejezi ki magát. A tizenkét éve fennálló osztrák zenekar a kritikusok és a média részéről nagyon rövid idő alatt világszerte igen komoly figyelmet érdemelt ki. A 2014-es INNtöne fesztiválon adott koncertjükről például ezt olvashatjuk: „tökéletes összjátékuk olyan vitalitást sugároz, hogy a közönség addig követeli a ráadásokat tőlük, míg ki nem merítik teljes repertoárjukat. Alighanem így kezdődik a halhatatlanság.” A szokatlan hangszer-összeállítású csapatot különösen virtuozitásáért és szórakoztató játékáért dicsérik, ami ugyanakkor az ő esetükben nem jár együtt a jazz elsekélyesítésével. Eddig négy stúdióalbumot jelentettek meg, 2015-ös lemezük címe – Everything is Permitted – akár magabiztos művészi hitvallásként is értelmezhető. A három zenész minden este olyan intenzitással játszik, mintha az életük forogna kockán – ezúttal sem lesz más dolgunk, mint hagyni, hogy magukkal ragadjanak minket a Köztes Zónába. Nem fogjuk megbánni.