Kurtág György zenei gondolkodását nemcsak a klasszikus zenetörténeti hagyomány mélyreható ismerete alakítja, hanem a magyar és a román népzenében való jártasság is. A népi dallamokkal Kurtág gyermekként közvetlen környezetében találkozott, majd zeneakadémiai tanulmányai során, Bartók Béla életművén és Ligeti György alkotásain keresztül is magába szívta őket. A népzene mint ihlető forrás gyakran elmosódott töredékek formájában bukkan felszínre darabjaiban, ahogy a Játékok III. füzetében a „foszlányok egy kolinda emlékképéből” cím is jelzi. Ezen a koncerten, Kurtág 98. születésnapján – Hipartita című saját műve mellett – gyermekkorának zenéjét idézzük meg két együttes segítségével.

A koncert felütéseként a Kurtággal régóta együttműködő japán hegedűművész, Hiromi Kikuchi adja elő a szerzőnek és a közönségnek a számára dedikált és nevére utaló Hipartita című darabot. A szólóhegedűre írt műnél különösen fontos a látvány, a mozgás, a gesztus. A koncerten, a színpadon félkörben tizenegy kottatartó látható, úgyszólván a színpad teljes hosszában, és a hegedűs az előadás során végighalad előttük. A stációról stációra vándorlás eredetileg a lapozást volt hivatva kiküszöbölni, ám a kurtági jelentéssűrítés jegyében akusztikus és szimbolikus jelentést is nyer.

Lukács Miklós és Szokolay Dongó Balázs külön erre az alkalomra állította össze igazi kuriózumnak ígérkező duóműsorát, amelyben Bartók Béla műveiből és népzenei gyűjtéseiből elevenednek meg részletek – köztük a Román népi táncok –,  de elhangzanak gyimesi és moldvai népzenei dallamok, valamint a két művész saját, népi ihletésű kompozíciói és improvizációi is. A koncert utolsó részében a Zvoane Bănățene együttes lép fel, amelynek énekes és hangszeres művészei Románia valamennyi etnográfiai területének népzenéjében otthonosan mozognak, és ezúttal is rendkívül tág repertoárt: bánáti, olténiai, erdélyi, bihari népi dallamokat, illetve 1930 és 1980 között készült népzenei gyűjtések anyagát mutatják be az ünnepelt Kurtág Györgynek és a közönségnek.