A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.

Legendás Albumok – Miles Davis: My Funny Valentine & Four and More

Ez a két lemez tulajdonképpen egy, hiszen egy koncerten készült felvételekről van szó. Nem ez az egyetlen furcsaság az egyébként öntörvényű Miles Davis pályáján, amit lemeztársaságok elkövettek művészi törekvései semmibe vételére. Ugyanis nem időrendben adták ki a két korongot, hanem előbb a lassú számokat, ami tényleg óriási siker volt, és csak két évvel a koncert elhangzása után, 1966-ban a ’Four’ and More -t. Davis pályáján köztes pillanatnak nevezhető ez az időszak, kvintettje összeállítása szempontjából mindenképpen, mert a legendás trombitás mellől ekkor George Coleman szaxofonos már búcsúzni készült. Viszont már együtt volt a legmagasabb csúcsokra felérkező ritmusszekció, Herbie Hancock zongoristával, Ron Carter bőgőssel és Tony Williams dobossal. A koncertre a nem sokkal korábban felavatott Filharmónia nagytermében került sor a New York-i Lincoln Centerben, amitől azt várták, mint később kiderült, joggal, hogy akkora presztízse lesz, mint a Carnegie Hallnak. A fiatal ritmusszekciónak ez volt az első igazi koncertje Davisszel, és nagyon izgultak. Ráadásul politikai jelentőséget adott a koncertnek, hogy fekete polgárjogi szervezetek javára szervezték, amit Davis és társai teljes meggyőződéssel támogattak. Viszont az nem lelkesítette a tagokat, hogy gázsi így nem jutott. Utólag persze senki nem bánt semmit, a My Funny Valentine Davistől még a CD korszakban is ezrével fogyott olcsó kiadásokban, lélegzetelállító tempókkal, friss összjátékokkal teli párja pedig gyűjtők kedvence.