„Hát egy népdalt, azt csak tudsz, nem? Na azért.” Pontosabban azért, mert Kodály. Meg persze Bartók. Kimentek, gyűjtöttek, körmöltek, és rendszerbe szedtek: már csak így működött az agyuk, ilyen „poroszosan”. És milyen jó ez így, mert ez a rendszer túlélt számtalan másikat, két háborút, bombák és divatok robbanásait. És, csodák csodája, a mai ovisok is el tudják énekelni a „Hull a szilva”-t, vagy a „Tavaszi szél”-t. És ez eredmény, erre csak csettinteni lehet: valamit nagyon elkaptak akkor ezek a huszonéves suhancok. És az utolsó pillanatban… Köszönjük fiúk!