Óbudai Danubia Zenekar: Lei (hősök, mártírok, szerelmesek)
Giuseppe Verdi:
A végzet hatalma – nyitány
A végzet hatalma – Pace, pace
Rigoletto – nyitány
Rigoletto – Caro nome
***
Otello – Salce, salce
Traviata – nyitány
Traviata – Parigi, o cara
Traviata – Libiamoce
- Ádám Zsuzsanna – szoprán
- Kriszta Kinga – szoprán
- Balczó Péter – tenor
- Óbudai Danubia Zenekar
- Vezényel: Erdélyi Dániel
- Házigazda: Eckhardt Gábor
Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában.
Verdi szerette a nőket – és ez világosan tükröződik abból is, ahogy női főhőseivel bánt. Még ha sok szenvedést, megaláztatást, csalódást és kiszolgáltatottságot is adott nekik útravalóul, mindig övék volt a végső, isteni igazság. Ebből az ellentétből származik a megtisztulás érzése is, ami átjárja az embert Violetta, Leonóra vagy Gilda tragédiáját hallgatva. Verdi szerette a nőket – de ismerte is őket, ezért ezek az alakok sosem papírmasék. Hús-vér emberek, hibákkal, rossz döntésekkel, bűnökkel akár, de Verdi mindig a mi, nézők kezébe csúsztatja finoman a megbocsájtás olajágacskáját, miközben haláltusájukat siratjuk.