Johann Sebastian Bach a központi figurája a koncertnek, még akkor is, ha neki csak egy szonátája hangzik el a hangversenyen. Középpontba került, mert oda is való, de most az őt körülvevő kor tükrében mutatkozik be.

Mindkét zeneszerzőnek volt kapcsolata a nagy mesterrel. Telemannal jó barátságot ápolt, Abelt apja Bach után küldte Köthenből Lipcsébe tanulni, így bachi alapokon indult el új korszakot keresve.

Telemann igazi érett barokk zeneszerzőként megszámlálhatatlan zenei stílusban komponált. Utazásai során számos zenei irányzat megérintette, a lengyel népzenétől az itáliai barokkon keresztül a francia udvarban divatos stílusig, s e hatások könnyen felfedezhetők műveiben. Hatalmas hírnévre tett szert könnyen érthető zenei nyelvezetének és kiadói tevékenységének köszönhetően. Ő volt a nagy Telemann, aki nem vállalta el a lipcsei zeneigazgatói állást, és ezért a város akkori vezetősége kénytelen volt "beérni" Bachhal.

Kortársuk, Carl Friedrich Abel, a már Bach által beteljesített barokk után keresett új utakat, klasszika felé kacsintgató gáláns stílusban írta műveit. A koncerten is elhangzó d-moll szonátájában már-már klasszikus elemeket is fölfedezhetünk, formájában tisztán hallható a klasszikától szokásossá vált szonátaforma, annak téma-rendszere. Műveinek korszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a gyermek Mozart 1764-es angliai utazása alkalmával Abel szimfóniáját másolta.