Az üveggyöngyjáték, avagy a „játékok játéka” egy titokzatos, univerzális, magasrendű művészeti és tudományos játék, amely ugyanakkor szellemi virtuozitása mellett szemlélődést, elmélkedést is magába foglal. Egyfajta tudományokon átívelő egyetemes nyelv, a szellemi emberek valamiféle világnyelve, „amelynek értelmes jeleivel a játékosok értékeket fejezhettek ki, és képesek voltak őket kapcsolatba hozni egymással. A játék minden korban szoros összefüggésben volt a zenével, s többnyire zenei vagy matematikai szabályok szerint folyt.”
Hermann Hesse 1943-ban publikált Az üveggyöngyjáték című regényéből megismerhetjük Josef Knecht üveggyöngyjáték-mester (Magister Ludi) életét, valamint a Kasztália nevű tudósállamot, amelynek középpontjában az üveggyöngyjáték művészete áll. Bár Hesse Kasztáliájában nincsen alkotóművészet, csak előadóművészet és (zene)tudomány, a regényből kiderül, hogy maga Knecht is végzett alkotói tevékenységet. Ezen felbátorodva arra kértem három magyar zeneszerzőt, hogy írjanak egy-egy kompozíciót Az üveggyöngyjátékra reflektálva.