Interjúsorozatunkban ezúttal a cimbalomművészet fáradhatatlan innovátorát, Lukács Miklóst kérdeztük, akinek Baló István dobossal és Orbán György bőgőssel közös, Cimbiózis elnevezésű triójával Zene az időtlen percek magányából című új lemeze éppen a vírushelyzet előtt látott napvilágot a BMC Records égisze alatt.

Improvizáció vagy kompozíció?

Mindkettő ugyanolyan fontos!

Mi számodra a zene: szórakozás vagy imádság, feledtetés vagy emlékeztetés?

A zene az életemet jelenti, tehát mindezek együttvéve.

A komponálás a "múzsa csókjától" ihletett állapot, vagy kemény, intellektuális és érzelmi munka?

Fontos a "múzsa csókja", de nem elegendő. Sokféle módón írok, épp az aktuális állapotomtól függ, hogy miként. Egy viszont biztos: kényszerből nem tudok komponálni. Ha így alkotnék, akkor az nem lenne igazán hiteles, hiszen abban az esetben csak a munka vezérelne. Ebből is látszik, hogy nem vagyok „profi”.

A jazz edukált hallgatót, kihegyezett figyelmet feltételez, vagy zsigeri befogadást, nyitottságot?

Elsősorban nyitottságot igényel, egy olyan „üres állapotot”, amiben képes a hallgató a befogadásra. Nekem az a legnagyobb sikerélmény, amikor valaki úgy jön oda hozzám koncert után, hogy most először volt jazz koncerten, de ezek után járni fog rendszeresen. Én abban hiszek, hogy elég, ha a hallgató tiszta, nyitott szívvel és lélekkel érkezik a koncertre. Innentől a mi felelősségünk megtölteni az "üres poharat"!

Mi a legnagyobb hangszeres-zenei rejtély, amit megoldottál?

A cimbalmot másként szólaltatni meg, mint ahogyan azt eddig tették. Én nem cimbalmozok, hanem minden alkalommal a lelkemet próbálom kiadni. Ehhez a hangszerem egy eszköz. Azt hiszem, bizonyos kapukat ezért tudtam kinyitni.

Ki a leginspirálóbb személy, akivel valaha zenéltél?

Sok ilyen személy van az életemben, hála Istennek. Nem lenne elegáns egy valakit kiemelni.

Ha egy lakatlan szigetre mennél, melyik hangszeredet vinnéd magaddal?

Csak egy hangszerem van, tehát azt.

A hiba a zenében lehetőség vagy buktató?

Lehetőség. A jó zenéléshez kell a rizikó!

Melyikben érzed magad inkább otthon: a tiszta műfajiságban, vagy a zsánereken túlmutató zenében?

A hiteles, tiszta zenében, zenélésben hiszek, ami önazonos. Teljesen mindegy, hogy improvizációról vagy kompozícióról van szó, és hogy épp milyen műfajban szólalunk meg.

Mit jelent számodra a BMC Records által képviselt zeneiség?

A BMC Records azokat a műfajokat képviseli, amikben én is hiszek. Ráadásul a legmagasabb színvonalon. Maga a ház is egy csoda, világszinten egyedülálló. Számomra olyan, mintha hazamennék!

Melyik a kedvenc BMC Records-kiadványod?

Hála Istennek sok kedvencem van, gyakorlatilag mindegyik az.

Melyik a legkedvesebb koncertélményed a BMC-ben?

Sok fantasztikus koncertélményem van innen. Szerintem, ha most egyet mondanék, rögtön eszembe jutna egy másik.

Mi számodra a legotthonosabb zenei közeg?

Én mindenevő vagyok. Ha a zene a lelkemig hatol, bármilyen stílusról legyen is szó, otthon tudom benne érezni magam – a kortárs zenétől a klasszikuson át a jazzig bármilyen műfajban.

Ha most tükörbe nézel, mit énekel a tükör?

Sok mindent énekel... nem mindegy, hogy mikor nézek tükörbe!

---

A Zene az időtlen percek magányából című legújabb, Cimbiózis-lemezen már a kortárs zene irányába mozdulnak szerzeményeid, bár Fazekas Gergely kitűnő booklet szövegében éppen a műfaji címkézés lehetetlenségéről ír. Te magad hova, melyik „dobozba” helyeznéd a lemezt?

Ahogy említettem, soha nem műfajokban gondolkozom, hanem mindig a saját határaim feszegetése vezérel, miközben azt próbálom „kizenélni” magamból, ami éppen hatással van rám. Az élet úgy hozta, hogy a lemez témája mostanra aktuálisabbá vált, mint amikor megírtam.

Mi ösztönzött az újfajta zenei megszólalásmódban, és abban, hogy időről-időre ismeretlen zenei területeket fedezz fel hangszereddel?

A kíváncsiság, mégpedig gyermeki naivitással.

A lemezen szereplő zenei opuszok sok esetben kötetlennek tűnnek, miközben sejthető, hogy talán a korábbi lemezeknél több zenei momentum volt előre rögzítve. A zenésztársak közti, interaktív attitűd mennyiben volt érvényesíthető ezesetben?

Nagyon fontos, hogy mindhárman ugyanakkora szerepet vállaljunka zenében. Természetesen én megírom, amit gondolok, mesélek róla a többieknek, majd pedig próbálom úgy előadni, hogy a sajátjuknak érezzék. Onnantól kezd el élni a zene! Attól a ponttól izgalmas nekünk, amikor mindenki beleteszi a zenébe az egyéniségét. Tehát megpróbáljuk a szimbiózist nem csak a zenében, de az adott pillanatban, egymást közt is megvalósítani.

Ha jól sejtem, ebben a zenei anyagban a ritmus – és annak (látszólagos) hiánya – fontos szervezőelem. Hogyan értelmezhető ebből a szempontból a címben foglalt „időtlenség”?

Életünket minden szinten áthatja a ritmus. Minden korosztálynál más például az a ritmus, ami szerint élünk – tehát ez a tényező változik az életünk folyamán. Az idő és az időtlenség kérdése már egy sokkal érdekesebb, izgalmasabb dolog. Az idő a lemez első és utolsó kompozíciójában jut fontos szerephez: az elsőnél az alapot egy metronóm adja, míg az utolsóban az emberi szívhang dobogását hallhatjuk. Előbbi embertelenül, szikáran ketyeg, utóbbi pedig szervezetünk legfontosabb mozgatórugója. Ami pedig közte van, az az idő és az időtlenség libikókája.

Nagyon aktívan töltötted a karantén időszakot: folyamatos online zenei jelenlétedből értesülhettünk a klipforgatásról, lemezfelvételről, ahogy a házi felvételeid is sok embernek okoztak örömet. Mi a legszebb és a legnehezebb része számodra ennek a kényszerpihenőnek?

Bármennyire nehéz ez az időszak, aktívnak kell maradnom. Gyakorolnom, írnom kell. Sokan kerestek meg és kérték a segítségem, közreműködésem különböző ügyekben – ez is folyamatos cselekvésre késztet. Sok tervem van a jövőre, ezért is örülnék, ha lassan már engedné az élet ezeket megvalósítani. A legnehezebb része a kényszerű otthonmaradásnak, hogy nem tudom, mikor tudok újra közönségnek játszani. Ez nagyon hiányzik. A jó része, hogy több időt tölthetek a családommal, a hangszeremmel, és igazából egy kis pihenés is rám fért már, mert elég sokat mentem-jöttem az utóbbi években. Jól esett kicsit pihenni.

Hogyan készülsz a lemezbemutató koncertekre?

Nagyon várom, hogy a márciusban elmaradt lemezbemutatót bepótolhassuk, igaz még nem tudom az  új koncert időpontját. Remélem hamarosan lehetőségünk lesz bemutatni a lemezt a közönségnek.

Címlapkép: Sarkadi Vivien

---