A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt. Az őszi szezonban a zenekar két centenáriumról emlékezik meg, a további két estén pedig emlékezetes kollaborációkat elevenít fel. 

MAO Legendás Albumok | Louis Armstrong & Duke Ellington – Recording Together For The First Time

Ennek a hosszú címnek a legfontosabb szava az „és”, mert nemcsak az első, hanem az egyetlen alkalom is, amikor Armstrong és Ellington közös stúdiófelvételeket készített. Ők ketten a húszas évektől kezdve a hetvenes években bekövetkezett halálukig meghatározták, hogy mit értünk jazzen. Több próbálkozás és a Paris Blues című közös filmzene után Bob Thiele hozta össze a nagy találkozást 1961 áprilisában úgy, hogy Ellingtont ültette az Armstrong All Stars együttessel a zongorához. A döntő momentum az volt, hogy csak Ellington számait adták elő. Ezek közül addig Armstrong viszonylag keveset játszott és énekelt, utóbb viszont többet is felvett kései repertoárjára. A C-Jam Blues-zal indítanak (más néven Duke’s Place), és a következő tíz számon át parádés, ahogy Armstrong odafigyelve, de erőlködés nélkül magáévá teszi Ellington híres számait (Cottontail stb.), olyat is, amelyet Ellington akkor komponált.

A zongorista pedig kísérőként brillírozik. A The Mooche-ban és még néhány számban Barney Bigard klarinétos lép előtérbe. Az ő önéletrajzának címében is ott az és: With Louis And The Duke, hiszen ennek a két zenekarnak a húszas évek közepe óta hosszan szólistája volt, Ellingtonnal komponálta az itt is hallható Mood Indigót. Ennek a lemeznek, amelyhez a session során még felvett további hét számát folytatásként adták ki, mára jóval több mint ötven különböző kiadása jelent meg, és indokolt, hogy az elrontott vagy újra felvett számok is megjelentek már. Azokon is érezni, hogy nem csak tisztelettel és nyitottsággal, hanem egyenesen szeretettel közeledett egymáshoz ez a két utolérhetetlen nagyság.