Zámbó Jonatán a koncert műsorát alkotó hét darabot közönségbarát szellemben, vagyis praktikusan a sokszínűség jegyében válogatta össze: mivel tartalmaz régi és új, rövid és hosszú, „dallamos és dallamtalan”, homofón és polifón, minimalista és „maximalista” műveket, valamint abszolút zenét és programzenét is egyaránt, mindenki könnyedén megtalálhatja a számára leginkább szimpatikus kompozíció(ka)t.

1. Contrapunctus Irregularis
J. S. Bach Die Kunst der Fuge – ciklusának első darabja által ihletett műről van szó, melyben egy algoritmikus módszerrel, szólamainak eredeti ritmusértékeit megváltoztatva, egy, a Stravinsky középső alkotói korszakának stílusára hajazó hangzásvilágú darabot kapunk eredményül. A cím egy barokk figurára, az ún. transitus irregularisra utal, mely az összhangzattan késleltetési és előlegzési szabályainak figyelembevétele nélküli átmenetet jelent a dallam hangjai között a harmóniákhoz viszonyítva.

2. Métamorphoses
Ahogyan címe is mutatja, a mű a folyamatos átalakulásokról szól. Mást nem is érdemes elárulni róla, a zene többet mond minden szónál.

3. Óh, szív! Nyugodj! – Négy tétel József Attila költeménye alapján
Az 1928-ban íródott, azonos című József Attila-vers négy versszakát „zenésítettem meg” négy tételben. Nem programszerűen, tehát nem a szöveget szorosan követve, hanem inkább azon érzeteket kívántam megfogalmazni, melyek az olvasás közben törtek rám. Természetesen, konstruktív oldalról is meg van erősítve a kompozíció, minden tétel a Fibonacci-számok arányai alapján épül fel, valamint mindegyikre egy ún. ’uralkodó hangköz’ a jellemző. A vers szövege a következő:

(I) Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
(II) Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
(III) De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
(IV) Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

4. T(rio) de Janeiro
1502. január 1-jén, Caspar de Lemos portugál hajóskapitány felfedezi a Guanabara-öblöt. Ő ezt elnevezi Rio de Janeironak – januári folyónak, (vagy egyes források szerint Ria de Janeironak – januári öbölnek). Lemos kapitány nem tudja egyértelműen eldönteni a kérdést, hogy folyótorkolatról, avagy tengeröbölről van-e szó, és miután kiderül, hogy az előbbi az igaz, az itt felépülő város mégis az utóbbi nevet kapja.
Darabom szempontjából annyi jelentősége van a történetnek, hogy egy lassan befagyó folyót ábrázol.

5. Barcarola
Darabom két nagy rétegből tevődik össze: a hegedű szólamában egy zenei akrosztikon ismétlődik folyamatosan, míg a zongora „kommentárja” állandóan mást fűz ehhez hozzá. A két réteg találkozása, illetve szétválása adja azt a hullámzást, ami miatt a címét is kapta a kompozíció.

6. Contrapunctus IVssus
Szintén Kunst der Fuge - feldolgozás, melyet (eredetileg minimum tizenkettő) dallamhangszerekre képzeltem el. Ezek között a negyedik Contrapunctus hangjait hoquetus-szerűen osztom el – hangnevek szerint, így egy olyan anyag jön létre, amelyben a hangok sorrendisége (jórészt) a bachi marad, de a ritmikai értékek, hangszínek játéka elidegeníti az eredeti hangzástól. A mű címe arra utal, hogy a megszólaltatáshoz „kánonként” adok utasítást a játékosoknak, így a darab minden egyes megszólalása más realizációt eredményez. A mai alkalommal három hangszeren szólal meg a darab.

7. Sonatina in the Old Style
A zeneszerző néha megunja a túlbonyolított struktúrákon alapuló munkáját, és könnyebben bejárható vizekre evez.